Az út mellett egy Szegfütske
meg-hajólván, bús homlokkal
földszinére borula
Történt, hogy egy Szép Szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
árra sétálván, dalola.
O! bár, ugymond, a'Szegfütske
leg-szebb volnék e' retetskén
o! tsak egy szép Rósátska!
Hogy le-törvén e'Szüzetske
bágygyadozni tiszta mejjén
o! tsak egy fertálig hagyna.
De jaj! nem vévén szeginykét
észbe, éppen reája lép
's le-gyötri föld szinére:
Dölvén ö, 's végezvén éltét
Elég, ugymond, o!kedves Kép
hogy Te végzed éltemet, Te!