1781 A |
1780 A |
1786–1788 A |
---|---|---|
Az út mellett egy szegfütske
meg hajolván bús homlokkal
föld-szinire borula:
Történt, hogy egy szép szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
árra sétálván dalola.
O bár, ugymond a szegfütske,
leg szébb volnék e rétetskén
oh tsak egy szép rósátska!
hogy le-törvén e szüzetske
bádgyadozni tiszta mellyén
o tsak – egy fertálig hagyna.
De jaj nem vévén szeginykét
észbe, éppen reája lép,
's le gyötri föld szinire;
Dölvén ö, 's végezvén éltét,
elég, ugymond, o Kedves Kép!
hogy Te végzed éltemet: Te!
| Az út mellett egy szegfütske,
meg-hajolván bus homlokkal
földszinire borúla
Történt, hogy egy szép szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
árra sétálván dalola.
O bár, úgymond, a' szegfütske
leg-szebb volnék e' rétetskén,
o tsak egy szép Rosátska!
Hogy le-tőrvén e szüzetske
bádgyadozni tiszta mellyén
o tsak egy fertálig hagyna!
De jaj! nem vévén szeginkét
észbe, éppen reája lép
's le-gyötri föld szinire
Dölvén ö, 's végezvén éltét
Elig, ugymond, ó Kedves Kép!
hogy Te, végzed éltemet Te.
| Az út mellett egy Szegfütske
meg-hajólván, bús homlokkal
földszinére borula
Történt, hogy egy Szép Szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
árra sétálván, dalola.
O! bár, ugymond, a'Szegfütske
leg-szebb volnék e' retetskén
o! tsak egy szép Rósátska!
Hogy le-törvén e'Szüzetske
bágygyadozni tiszta mejjén
o! tsak egy fertálig hagyna.
De jaj! nem vévén szeginykét
észbe, éppen reája lép
's le-gyötri föld szinére:
Dölvén ö, 's végezvén éltét
Elég, ugymond, o!kedves Kép
hogy Te végzed éltemet, Te!
|