Az út mellett egy szegfütske,
meg-hajolván bus homlokkal
földszinire borúla
Történt, hogy egy szép szüzetske
tsendes lábbal, 's vig ortzával
árra sétálván dalola.
O bár, úgymond, a' szegfütske
leg-szebb volnék e' rétetskén,
o tsak egy szép Rosátska!
Hogy le-tőrvén e szüzetske
bádgyadozni tiszta mellyén
o tsak egy fertálig hagyna!
De jaj! nem vévén szeginkét
észbe, éppen reája lép
's le-gyötri föld szinire
Dölvén ö, 's végezvén éltét
Elig, ugymond, ó Kedves Kép!
hogy Te, végzed éltemet Te.