Ah! újra el-hagysz Eurydice!
Egyetlen kintsem! el-tünsz elölem!
Eurydice!
Jaj! mit vétettem néked kegyetlen!
hogy szép prédámat, most nyert prédámat
néztem hirtelen?
Hidd-el, ortzádnak szép fénnye
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre:
Eurydice! ne fuss Eurydice!
Mit használ immár hárfám' érdeme!
hangja lantomnak leszsz fájdalmomnak
örök eszköze
Plutónak szivén nyert gyözedelem
leszsz életemnek, árva szivemnek
örök gyötrelem.
Ah! Egek! ti keservemre
ha lehet, ily esetemre
indúllyatok, kérlek, bús szivemnek gyötrelmére
Eurydice! álly-meg Eurydice!
Könyes záportól el-ázik ortzám
zokogásimtol hangommal egygyütt
meg-némúl hárfám.
Ásgattya szivem óránkint sirját
hivséged nélkül nem láttya többé
volt boldogságát.
Ah! még egyszer deli képedet
mutasd, kérlek, szép termetedet
Jaj! el-viszed magaddal a' leg-drágább kincsemet
Eurydice! ah! szép Eurydice!