1780 Aa |
1781 Ab |
1786–1788 Ac |
---|---|---|
Ovidius L. 10. Metamorphoses Fab. 1.
Virgilius L. 4. Georgicorum.
Ah újjra el hagysz Eurydice!
Egyetlen kincsem! el tünsz elölem Eurydice!
Jaj! mit vétettem néked kegyetlen,
hogy szép prédámot, most nyert tárgyamot néztem hirtelen?
Hidd el ortzádnak szép fénnye,
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet – ezen hitszegésre:
Eurydice! ne fuss Eurydice!
Mit használ immár hárfám érdeme?
hangja lantomnak lesz fájdalmimnak örök eszköze.
Plutonak szivin nyert gyözedelem
lesz életemnek árva szivemnek örök gyötrelem.
Ah Egek! ti keservemre,
ha lehet, illy esetemre,
kérlek bús szivemnek indúllyatok gyötrelmére.
Eurydice! álly meg Eurydice.
Könyves Záportúl el ázik ortzám;
zokogásimtúl <szavammal>edgyütt nyelvemmel
meg némúl hárfám;
ásgattya szivem oránkint sirját;
hivséged nélkül nem láttya többé volt boldogságát.
Ah még egyszer deli képedet,
mutasd, kérlek, szép termetedet;
Jaj! el viszed magaddal a leg drágább Kincsemet.
Eurydice! ah szép Eurydice!
| Ama hires hárfás, ki még a köszálakot is tántzra inditotta hárfa-pengetésével, minekutánna Eurydice hitvesse a kigyo-csipés által üdönek elötte meg halálozott, énekéhoz kaptsolt hárfázásával meg nyerte Plutótúl, hogy Eurydicét visza hozhassa az életre, de olly szerrel, hogy árra mindaddig ne tekéntsen, még pokolnak tartományiból edgyütt ki nem jutnak: meg igirte ugyan, de meg szegte Orpheus a hitet, azért hitvesse ujjra el ragadtatott, kihöz azután Orpheus így szollott:
3/4, C-dúr, Largo.
A Történetet lásd bövebben Ovidiusnál L. 10.
Metam. Fab. 1. és Virgiliusnál L. 4. Georgicorum.
Költ 1774dikben
Ah ujra el hagysz Eurydice!
Egyetlen kincsem! El tünsz elölem Eurydice!
Jaj! mit vétettem néked? kegyetlen!
hogy szép prédámot, most nyert tárgyamot néztem hirtelen?
Hidd el; ortzádnak szép fénnye,
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre:
Eurydice! ne fuss Eurydice!
Mit használ immár hárfám érdeme!
hangja lantomnak lesz fájdalmimnak örök eszköze.
Plutonak szivin nyert gyözedelem
lesz életemnek, árva szivemnek örök gyötrelem:
Ah Egek! ti keservemre
ha lehet, illy esetemre,
kérlek bús szivemnek indullyatok gyötrelmére:
Eurydice! álly meg Eurydice.
Könyves Záportúl el ázik ortzám;
zokogásimtúl szavammal edgyütt
meg némúl hárfám;
ásgattya szivem oránkint sirját;
hivséged nélkül nem láttya többé volt boldogságát:
Ah még egyszer deli képedet
mutasd kérlek szép termetedet;
Jaj! el viszed magaddal a leg drágább kincsemet:
Eurydice! ah szép Eurydice!
| Ah! újra el-hagysz Eurydice!
Egyetlen kintsem! el-tünsz elölem!
Eurydice!
Jaj! mit vétettem néked kegyetlen!
hogy szép prédámat, most nyert prédámat
néztem hirtelen?
Hidd-el, ortzádnak szép fénnye
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet ezen hitszegésre:
Eurydice! ne fuss Eurydice!
Mit használ immár hárfám' érdeme!
hangja lantomnak leszsz fájdalmomnak
örök eszköze
Plutónak szivén nyert gyözedelem
leszsz életemnek, árva szivemnek
örök gyötrelem.
Ah! Egek! ti keservemre
ha lehet, ily esetemre
indúllyatok, kérlek, bús szivemnek gyötrelmére
Eurydice! álly-meg Eurydice!
Könyes záportól el-ázik ortzám
zokogásimtol hangommal egygyütt
meg-némúl hárfám.
Ásgattya szivem óránkint sirját
hivséged nélkül nem láttya többé
volt boldogságát.
Ah! még egyszer deli képedet
mutasd, kérlek, szép termetedet
Jaj! el-viszed magaddal a' leg-drágább kincsemet
Eurydice! ah! szép Eurydice!
|