Ovidius L. 10. Metamorphoses Fab. 1.
Virgilius L. 4. Georgicorum.* [Margináliára később írt megjegyzés, világosabb színű tintával.]
Ah újjra el hagysz Eurydice!
Egyetlen kincsem! el tünsz elölem Eurydice!
Jaj! mit vétettem néked kegyetlen,
hogy szép prédámot, most nyert tárgyamot néztem hirtelen?
Hidd el ortzádnak szép fénnye,
deli testednek ép termete
vonta tekintetemet – ezen hitszegésre:
Eurydice! ne fuss Eurydice!
Mit használ immár hárfám érdeme?
hangja lantomnak lesz fájdalmimnak örök eszköze.
Plutonak szivin nyert gyözedelem
lesz életemnek árva szivemnek örök gyötrelem.
Ah Egek! ti keservemre,
ha lehet, illy esetemre,
kérlek bús szivemnek indúllyatok gyötrelmére.
Eurydice! álly
* ally [em.]
meg Eurydice.
Könyves Záportúl el ázik ortzám;
zokogásimtúl
<szavammal>edgyütt
nyelvemmel* [Világosabb színű tintával írt későbbi javítás a margón.]
meg némúl hárfám;
ásgattya szivem oránkint sirját;
hivséged nélkül nem láttya többé volt boldogságát.
Ah még egyszer deli képedet,
mutasd, kérlek, szép termetedet;
Jaj! el viszed magaddal a leg drágább Kincsemet.
Eurydice! ah szép Eurydice!