A |
1822 B |
|---|---|
E’ Zsoltárnak themája utólsó versében foglaltatik, és abbúl áll, hogy a’ mulandó szerencsébűl, a’ világi javakbúl, jámborság és jó erkölcs nélkűl, nem állhat a’ valóságos boldogság. Fontossága e’ tanító műdarabnak arra birta a’ Szerzőt, hogy a’ 2. verstűl fogva az 5ig ünnepi bemenetelet tegyen elejébe. Azutánn a’ 6–20. versig a’ világi hatalomnak és kincseknek mulandóságát rajzollya; végtére pedig a’ 21. versben csak az erkölcsöt állíttya valóságos jónak, melly utánn az ember méltán esdeklik. (Máthé V. 19. 20. Lukács XII. 15–21.)
1. A’ Musikamesternek, Koré’ fiaitúl, eggy Zsoltár.
2. Hallyátok ezt, valamennyi népek!
Mindnyájan e’ világ’ lakói figyelmezzetek!
3. Nagyok és al rendűek,
szegények, és tik gazdagok!
4. Szám bölcsességet beszéll;
okos tanítást forral szívem.
5. Felséges ének tünt fülembe.
Hárfámonn nyilatkoztatom ki titkomot.
6. Mit féllyek én a’ mostoha üdőkben,
ha tán az üldözés körűl vesz?
7. Azoktúlë, kik kincseikben bíznak,
’s nagy gazdagsággal dücsekednek?
8. Mást senki meg nem menthet a’ haláltúl;
váltságot az Istennek érte nem fizethet.
9. (Az életnek nagy ám az ára;
soha azt meg nem szerezheti.)
10. hogy éllyen mind örökké,
’s a’ holttak’ országát ne lássa.
11. De látni fogja! szintúgy elhal a’ bölcs,
ammint az esztelen az ostobával elvesz:
másoknak haggyák kincseket mindnyájan.
12. Kívánnyák ők ugyan, hogy házaik örökké tartsanak;
nemzetrűl nemzetre lakásaik,
’s hogy híres helységek visellyék neveket.
13. De földi fénnyében meg nem maradhat az ember:
hasonló lévén a’ baromhoz, melly levágatik.
14. ’S még sem haggyák el esztelen reménnyeket;
’s maradékaik szintarra vágyakodnak.
15. Pedig juhok gyanánt tetenek a’ setét gödörbe
hol rajtok a’ halál uralkodik.
A’ jámborok sírhalmaikra hágnak reggel,
’s hatalmas fénnyeket letépi a’ halál.
16. De az Isten megment a’ halál’ kezétűl engem’,
mert oltalmába vesz.
17. Ne félly tehát, ha eggy ki gazdagságot gyűjt,
’s házának dücsősségét gyarapíttya.
18. Mert semmit ő, ha meghal, el nem visz magával;
a’ sírba fénnye le nem száll utánna.
19. Bármelly boldognak tartsa ő magát, még él;
bár mint dicsérjenek, hogy jól élsz, tégedet;
20. csak el kell még is menned, őseid’ sorához,
azokhoz, kik napfényt nem látnak mindörökké.
21. Ki földi fénnyel bir, és bölcsen élni nem tud,
hasonló a’ baromhoz, melly levágatik.
|
Versio correcta.1
Versio Káldiana.
1. Végig, a’ Kóre fiai Zsóltára. 2. Hallyátok ezeket minden Pogányok: vegyétek füleitekbe minnyájan kik a’ föld kerekségén laktok. 3. Minnyájan a’ föld lakói, és az emberek fiai: mind-együtt a’ gazdag, ’s a’ szegény. 4. Az én szám böltsességet szóll: és a’ szívem elmélkedése okosságot. 5. A’ fülemet példa-beszédre hajtom: meg-nyilatkoztatom az orgonán bölts mondásomat. 6. Miért féllyek a’ gonosz napon? az én sarkam hamissága környül vészen engem. 7. A’ kik erejekben biznak: és gazdagságok sokaságában ditsekednek. 8. Az atyafi meg nem váltya: meg nem váltya az ember: nem adgya-meg az Istennek az ő váltságát. 9. És az ö lelke váltságának árrát: és örökké munkálkodik. 10. És még is végig él. 11. Nem láttya a’ halált, midön láttya a’ böltseket meg-halni: együtt vesznek-el az esztelen, és a’ bolond. 12. És idegeneknek hadgyák az ö gazdagságokat: és az ö koporsójok az ö házok örökké. Az ö hajlékok nemzetségről nemzetségre: az ö nevekröl nevezték az ö földöket. 13. És az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz. 14. És az ö útok botránkozás nékik: és az-után kérkednek a’ szájokkal. 15. Mint a’ juhok pokolba helyheztettek: a’ halál el-rágja öket. És uralkodnak rajtok az igazak jó reggel: és az ö ditsöségektöl-való segétségek el-fogy a’ pokolban. 16. Mindaz-által az Isten meg-szabadittya lelkemet a’ pokol kezéböl, midön el-vészen engem: 17. Ne félly, mikor gazdaggá lészen az ember: és mikor meg-sokasodik az ö házának ditsösége. 18. Mert mikor el-vész, semmit el nem viszen, sem alá nem száll véle az ö ditsösége. 19. Mert az ö lelke éltében áldattatik: hálát ad néked, mikor jól tselekeszel véle. 20. Bé-mégyen az atyáink nemzetségéhez: és örökké nem lát világosságot. 21. Az ember, midön tiszteletben vólna, nem értette: hasonlittatott az esztelen barmokhoz, és hasonló lött azokhoz. 1. A’ Musikamesternek, Koré’ fiainak Zsoltára.
2. Hallyátok ezt, valamennyi népek:
figyelemmel vegyétek mindnyájan a’ világ’
lakosi! 3. Al rendűek és nagyok,
szegények, és tik gazdagok!
4. Szám bölcsességet beszéll;
okos tanítást forral szívem.
5. Felséges ének tűnik fülembe;
hárfámonn nyilatkoztatom ki titkomot.
6. Mit féllyek én a’ mostoha üdőkben,
ha tán ellenségeimnek gonoszsága körűl vesz
engemet? 7. Azoktúlë, kik kincseikben bíznak,
’s gazdagságaiknak sokaságával dücsekednek?
8. Senki sem mentheti meg attyafiát a’ haláltúl;
váltságot az Istennek érte nem fizethet.
9. (az életnek nagyobb az ára;
hogysem azt valaha megszerezhesse:)
10. hogy éllyen mind örökké,
és sírját ne lássa.
11. De látni fogja! szintúgy elhalnak a’ bölcsek,
valamint az esztelen az ostobával elvesz:
másoknak hagyván kincseket mindnyájan.
12. Kívánnyák ugyan ők magokban, hogy házaik
örökké tartsanak,
nemzetségrűl nemzetségre lakásaik,
’s hogy neveket híres helységek visellyék.
13. De dücsősségében fenn nem maradhat az
ember,
hasonló lévén a’ baromhoz, melly levágatik.
14. Ez az ő sorsok;
és még sem haggynak fel reménnyekkel;
sőt maradékaik is szinte azt hordozzák szájokban.
15. Pedig juhok gyanánt tétenek a’ sírba,
hol őköt a’ halál felemészti.
Uralkodnak rajtok reggel a’ jámborok;
elenyészik fénnyek; gödör a’ lakások.
16. De lelkemet megmenti az Isten a’ sírnak
hatalmátúl,
mikor engemet magához veend.
17. Ne félly tehát, ha valaki gazdagodik,
’s házának dücsősségét gyarapíttya.
18. Mert semmit ő, ha meghal, el nem visz magával;
a’ sírba fénnye le nem száll utánna.
19. Bármelly boldognak tartsa ő magát, még él;
bár mikint dicsérjék, hogy magának kedvez;
20. csak el kell még is őseinek lakásába mennie,
kik napfényt nem látnak mindörökké.
21. Ki fénnyel bir, és bölcsen élni nem tud,
hasonló a’ baromhoz, melly levágatik.
|