A’ személy, a’ ki e’ zsoltárban beszéll, nem Dávid, sem nem más Israelita, hanem a’ Messias, a’ Názárethi Jézus, ammint Szent Péter és Szent Pál Apostolok az Apost. Cselek. 2. R. 24–31. v. és 13. R. 35–37. nyilván megbizonyították.
1. Dávidnak aranyéneke.
Őrizz meg engem’ Istenem!
mert benned bízok.
2. Azt mondtam Jehovának: Te Uram!
* Zsk2, 263a: Azt mondtam Jehovának: te <vagy én> Uram!
legfőbb javam! feletted semmi sincs!
3. A’ szentek, kik e’ földönn vannak,
a’ jámborok! ezekben telik minden kedvem.
4. Megsokasíttyák fájdalmaikot, kik máshoz sietnek:
* Zsk2, 263a: Fájdalmokot megsokasíttyák, kik máshoz sietnek:
Nem ízlelem meg véres áldozatitalokot;
’s neveiket ajakimba nem veszem.
5. Örökségemnek része ’s kelyhem Jehova!
* Zsk2, 263a: Örökségemnek része ’s kelyhem <te vagy> Jehova!
Te választottad sorsomot.
6. A’ mérő kötelek kellemetesen estek nekem;
’s böcsűlöm is szép örökségemet.
7. Áldom én az Urat, ki gondomot viselte.
Veséim erre intenek még éjjel is.
8. Szemem előtt viselem Jehovát mindenkor;
meg nem mozdúlok, mert ő jobbomonn van.
9. Azért örűl szívem, örvendez lelkem;
még testem is bizodalmasan fog lakni.
10. Mert a’ halál honnyában nem hagyod te lelkemet;
nem engeded, hogy szented rothadását lássa.
11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
* Zsk2, 263a: <11. Megmutatod nekem az élet’ úttyát> / 11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
tekínteted által a’ tellyes örömet;
* Zsk2, 263a: a’ tellyes örömet tekinteteddel;
a’ gyönyörködéseket jobbodonn örökké.