A |
1822 B |
---|---|
A’ személy, a’ ki e’ zsoltárban beszéll, nem Dávid, sem nem más Israelita, hanem a’ Messias, a’ Názárethi Jézus, ammint Szent Péter és Szent Pál Apostolok az Apost. Cselek. 2. R. 24–31. v. és 13. R. 35–37. nyilván megbizonyították.
1. Dávidnak aranyéneke.
Őrizz meg engem’ Istenem!
mert benned bízok.
2. Azt mondtam Jehovának: Te Uram!
legfőbb javam! feletted semmi sincs!
3. A’ szentek, kik e’ földönn vannak,
a’ jámborok! ezekben telik minden kedvem.
4. Megsokasíttyák fájdalmaikot, kik máshoz sietnek:
Nem ízlelem meg véres áldozatitalokot;
’s neveiket ajakimba nem veszem.
5. Örökségemnek része ’s kelyhem Jehova!
Te választottad sorsomot.
6. A’ mérő kötelek kellemetesen estek nekem;
’s böcsűlöm is szép örökségemet.
7. Áldom én az Urat, ki gondomot viselte.
Veséim erre intenek még éjjel is.
8. Szemem előtt viselem Jehovát mindenkor;
meg nem mozdúlok, mert ő jobbomonn van.
9. Azért örűl szívem, örvendez lelkem;
még testem is bizodalmasan fog lakni.
10. Mert a’ halál honnyában nem hagyod te lelkemet;
nem engeded, hogy szented rothadását lássa.
11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
tekínteted által a’ tellyes örömet;
a’ gyönyörködéseket jobbodonn örökké.
|
Versio correcta.1
Versio Káldiana.
1. A’ Jel-oszlopi irás ö-magának Dávidnak. Tarts-meg engem Uram, mert benned biztam. 2. Mondék az Úrnak: Én Istenem vagy te, mert javaim-nélkül nem szükölködöl. 3. A’ szentekben, kik az ö földén vannak, tsodálatossá tette minden akaratimat. 4. Meg-sokasodtak az ö nyavalyájok: azután siettek. Nem gyüjtöm-egybe az ö véres gyüleközeteket: sem meg nem emlékezem az ö nevekröl az ajakimmal. 5. Az Úr az én örökségem, és pohárom része: te vagy, a’ ki meg-adod az én örökségemet nékem. 6. A’ kötelek nékem jelessekre estek: mert az én örökségem jeles én-nékem. 7. Áldom az Urat, ki értelmet adott nékem: annak-fölötte étszakáig feddettek engem a’ veséim. 8. Nézem vala szemem-elött az Urat mindenkor: mert jobbomra vagyon nékem, hogy meg ne mozdúllyak: 9. Ezért örvendezett a’ szivem és vigadott a’ nyelven: annak-fölötte a’ testem is reménségben nyugszik. 10. Mert a’ lelkemet pokolban nem hagyod: sem nem engeded a’ te szentedet rothadást látni. 11. Meg-ismértetted velem az élet útait, örömmel bé-töltesz engem a’ te ortzáddal: a' te jobb kezedben mind végig gyönyörűségek vannak. Dávidnak aranyéneke.
1. Őrizz meg engem’ Istenem!
mert benned bízok.
2. Azt mondom én Jehovának: Uram vagy te és legfőbb Javam!
Tefeletted semmi sincs!
3. A’ szentek, kik e’ földönn vannak,
a’ nagyszívűekben telik minden kedvem.
4. Megsokasíttyák fájdalmaikot, kik máshoz sietnek:
soha sem ízlelem én meg véres áldozatitalokot;
sem neveiket ajakimra nem veszem.
5. Örökségemnek része és kelyhem te vagy Jehova!
Te választottad meg sorsomot.
6. Kellemetesen estek nekem a’ mérő kötelek:
de böcsűlöm is szép örökségemet.
7. Áldom én az Urat, ki gondomot viselte.
Veséim erre intenek engemet még éjjel is.
8. Szemem előtt viselem Jehovát mindenkor;
meg nem tántorodok, mert ő jobbomonn van.
9. Örűl e’ miatt szívem, örvendez lelkem;
még testem is bizodalmasan fog nyugodni.
10. Mert a’ halál honnyában nem hagyod te
lelkemet;
nem engeded, hogy Szented rothadást szenvedgyen.
11. Megösmerteted velem az életnek úttyát;
tekinteted által a’ tellyes örömet;
a’ gyönyörködéseket jobbodonn mindörökké.
|