A |
1822 B |
|---|---|
Dávid e’ Zsoltárt, hihető, azon alkalmatosságra szerzette, mikor a’ frígynek szekrénnyét Obededom’ házábúl Sion’ hegyére eggy új sátor alá vitette. Király. 2. K. 6. R. 12. v. – Lerajzollya Ő ebben, minőknek kell a’ Papoknak és Levítáknak, sőt még a’ többi Israelitáknak is lenni, kik a’ frígynek szekrénnye körűl egyházi szolgálatokot tesznek, a’ népnek jussait mint bírók megválasztyák, vagy az isteni szolgálatban, mellyhez a’ jámbor élet kiváltkép tartozik, részesűlni kívánnak.
1. Dávidnak Zsoltára.
Uram! ki fog maradni sátorodban?
ki lakni szentségednek bérczénn?
2. Ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,
’s ki az igazságot szive szerint beszélli.
3. Nyelvével nem rágamaz;
gonosszal társát meg nem sérti;
sem gyalázattal szomszédgyát nem illeti.
4. A’ rossz erkölcsűt méltatlannak nézi,
az istenfélőt tiszteli;
’s ha tán kárára esküdött is,
szavát meg nem másollya.
5. Ki uzsorára pénzt nem ád;
’s ártatlan ellen ajándékot el nem vesz.
Ki ezeket cselekszi, meg nem mozdúl mind örökké.
|
Versio correcta.1
Versio Káldiana.
Dávid Zsóltára. 1. Uram ki lakik a’ te hajlékodban? a’ vagy ki nyugszik a’ te szent helyeden? 2. A’ ki makula-nélkül jár, és igazságot tselekeszik: 3. A’ ki igazat szóll az ö szivében, a’ ki nem tselekedett álnokságot az ö nyelvével. És felebaráttyának gonoszt nem tselekedett, és gyalázatot bé nem vött felabaráti ellen 4. Semmivé lött szine-elött a’ gonosztévö: az Isten-félöket pedig ditsöiti: A’ ki felebaráttvának esküszik, és meg nem tsallya, 5. Ki pénzét uzsorára nem adta, és ajándékokat az ártatlan ellen el nem vött. A’ ki ezeket tselekeszi, nem mozdúl-meg örökké. Dávid’ Zsoltára.
1. Jehovah! ki telepedik le sátorodban?
ki fog lakni szentségednek hegyénn?
2. A’ ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,
3. ’s a’ ki igazságot szívébűl beszéll. –
A’ ki nyelvével nem rágamaz;
gonosszal embertársát meg nem sérti;
sem gyalázattal szomszédgyát nem illeti.
4. Az istentelent méltatlannak nézi;
az istenfélőt tiszteli;
és ha saját kárára van is esküvése,
szavát meg nem másollya.
5. A’ ki pénzét uzsorára nem adgya;
és az ártatlan ellen ajándékot nem vesz.
A’ ki ezeket cselekszi, meg nem tántorodik mind örökké.
|