Dávid e’ Zsoltárt, hihető, azon alkalmatosságra szerzette, mikor a’ frígynek szekrénnyét Obededom’ házábúl Sion’ hegyére eggy új sátor alá vitette. Király. 2. K. 6. R. 12. v. – Lerajzollya Ő ebben, minőknek kell a’ Papoknak és Levítáknak, sőt még a’ többi Israelitáknak is lenni, kik a’ frígynek szekrénnye körűl egyházi szolgálatokot tesznek, a’ népnek jussait mint bírók megválasztyák, vagy az isteni szolgálatban, mellyhez a’ jámbor élet kiváltkép tartozik, részesűlni kívánnak.
1. Dávidnak Zsoltára.
Uram! ki fog maradni sátorodban?
* Zsk2, 262b: Uram! ki fog maradni <mulatni> (szolgálni) sátorodban? [A maradni korrektúrajellel beszúrva.]
ki lakni szentségednek bérczénn?
2. Ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,
* Zsk2, 262b: <2. Ki jámborúl élvén, igazságot cselekszik;> / 2. Ki jámborúl él, ’s a’ jót gyakorollya,
’s ki az igazságot szive szerint beszélli.
3. Nyelvével nem rágamaz;
gonosszal társát meg nem sérti;
sem gyalázattal szomszédgyát nem illeti.
4. A’ rossz erkölcsűt méltatlannak nézi,
az istenfélőt tiszteli;
’s ha tán kárára esküdött is,
szavát meg nem másollya.
5. Ki uzsorára pénzt nem ád;
’s ártatlan ellen ajándékot el nem vesz.
* Zsk2, 262b: ajándékot ártatlan ellen el nem vesz.
Ki ezeket cselekszi, meg nem mozdúl mind örökké.