1. A’ Musikamesternek Muth-Labbenra, Dávid’ Zsoltára.
2. Tellyes szívembűl dücsőítlek, Istenem!
* Zsk2, 259b: <Egész> Tellyes szívembűl dücsőítlek, <Jehova!> (Istenem)
Mind elbeszéllem csuda tettedet.
3. Tebenned örvendek és vígadok;
nevednek, legfőbb Úr! éneklek.
4. Háttal fordúltak ellenségim;
hanyatlanak, vesznek tekínteted elől.
* Zsk2, 259b: hanyatlanak <’s el> vesznek tekínteted elől.
5. Megválasztottad jusomot és ügyemet
székedre ülvén, mint bírója az igaznak.
6. Megfeddetted te a’ hitetlen népeket;
el hagytad veszni az istentelent;
örökre, mindenkorra eltörlötted neveket.
7. Örökre vége van, Ellenség! pusztításidnak.
A’ tőlled feldúltt várasok,
hírekkel eggyütt, elenyésztek;
8. de Jehovah örökké fenn marad.
Elkészítette székét az itéletre;
9. a’ föld környékét igazság szerint itéli meg;
szoros végzést ejt a’ népekre.
10. Oltalma lessz az Úr az eltiporttnak;
kívántt segédgye a’ szorongatásban.
11. Azért is bíznak benned, a’ kik tudgyák nevedet,
* Zsk2, 259b: Azért bíznak <Te>benned, kik <ösmerik> tudgyák nevedet;
Zsk2, Zsk7, 295a: Azért bíznak Benned, kik tudgyák nevedet,
mert senkit el nem hagysz Uram! ki téged tisztel.
12. Az Úrnak énekellyetek, ki Siont lakja;
a’ nemzetek köztt hirdessétek tetteit!
13. Mert ő, az ontott vérnek bosszúlója,
megemlékezvén errűl, kiáltásit
a’ szenvedőknek el nem felejtette.
14. Könyörűlly meg rajtam, Jehovah!
Nézd, mint faggatnak gyűlölőim.
* Zsk2, 259b: Nézd, mint <szoritnak> faggatnak gyűlölőim [A faggatnak korrektúrajellel beszúrva.]
Emelly fel a’ halálnak ajtajátúl,
15. hogy dicséretidet Sion’ kapuiban hirdetvén,
* Zsk2, 259b: Hogy dicséretidet Szion’<nak> kapuiban hirdet<hessem>vén.
segedelmedenn örvendezhessek.
16. A’ népek a’ verembe estek, mellyet ástak;
a’ tőrben, mellyet elrejtettek, megfogódtak lábaik.
17. Megösmertette Jehovah magát itéletével:
saját kezének műve által ment a’ tőrbe a’ gonosz.
18. Az istentelenek meg visszatérnek a’ pokolba;
a’ népek mind, kik az Istent elfelejtik:
* Zsk2, 259b: a’ népek mind, <kik> mellyek az Istent elfelejtik. [A mellyek korrektúrajellel beszúrva.]
19. mert a’ szegény nem örökre felejtetik el;
nem mindenkorra tűnik el a’ lenyomott’ reménnye.
20. Emelkedgy Jehovah, hogy hatalmában
magát az ember el ne bízza; hadd előtted
* Zsk2, 259b: <az emb> magát az ember el ne bízza; hadd előtted
a’ népeket megitéltetni.
21. Urat rendelly őnékik, Istenem!
hadd érezzék a’ nemzetek, hogy emberek.