A |
1822 B |
|---|---|
1. A’ Musikamesternek Muth-Labbenra, Dávid’ Zsoltára.
2. Tellyes szívembűl dücsőítlek, Istenem!
Mind elbeszéllem csuda tettedet.
3. Tebenned örvendek és vígadok;
nevednek, legfőbb Úr! éneklek.
4. Háttal fordúltak ellenségim;
hanyatlanak, vesznek tekínteted elől.
5. Megválasztottad jusomot és ügyemet
székedre ülvén, mint bírója az igaznak.
6. Megfeddetted te a’ hitetlen népeket;
el hagytad veszni az istentelent;
örökre, mindenkorra eltörlötted neveket.
7. Örökre vége van, Ellenség! pusztításidnak.
A’ tőlled feldúltt várasok,
hírekkel eggyütt, elenyésztek;
8. de Jehovah örökké fenn marad.
Elkészítette székét az itéletre;
9. a’ föld környékét igazság szerint itéli meg;
szoros végzést ejt a’ népekre.
10. Oltalma lessz az Úr az eltiporttnak;
kívántt segédgye a’ szorongatásban.
11. Azért is bíznak benned, a’ kik tudgyák nevedet,
mert senkit el nem hagysz Uram! ki téged tisztel.
12. Az Úrnak énekellyetek, ki Siont lakja;
a’ nemzetek köztt hirdessétek tetteit!
13. Mert ő, az ontott vérnek bosszúlója,
megemlékezvén errűl, kiáltásit
a’ szenvedőknek el nem felejtette.
14. Könyörűlly meg rajtam, Jehovah!
Nézd, mint faggatnak gyűlölőim.
Emelly fel a’ halálnak ajtajátúl,
15. hogy dicséretidet Sion’ kapuiban hirdetvén,
segedelmedenn örvendezhessek.
16. A’ népek a’ verembe estek, mellyet ástak;
a’ tőrben, mellyet elrejtettek, megfogódtak lábaik.
17. Megösmertette Jehovah magát itéletével:
saját kezének műve által ment a’ tőrbe a’ gonosz.
18. Az istentelenek meg visszatérnek a’ pokolba;
a’ népek mind, kik az Istent elfelejtik:
19. mert a’ szegény nem örökre felejtetik el;
nem mindenkorra tűnik el a’ lenyomott’ reménnye.
20. Emelkedgy Jehovah, hogy hatalmában
magát az ember el ne bízza; hadd előtted
a’ népeket megitéltetni.
21. Urat rendelly őnékik, Istenem!
hadd érezzék a’ nemzetek, hogy emberek.
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:]
Versio Káldiana. 1. Végig, fia titkaiért, Dávid Zsoltára. 2. Hálát adok néked Uram tellyes szivemböl: ki-hirdetem minden tsodáidat. 3. Vigadok, és örvendezek te-benned: ditséretet mondok a’ te nevednek o Fölséges. 4. Az ellenségem hátra téritésésében: meg- erötlenülnek, és el-vesznek szined-elöl. 5. Mert végbe vitted itéletemet, és ügyemet: a’ királyi-széken ültél, a’ ki igazságot itélsz. 6. Meg-dorgáltad a’ Pogányokat, és elveszett az istentelen: az ö nevüket el-törlötted örökké, és örökkön örökké. 7. Az ellenség kardgyai végig el-fogytak: és az ö várasokat elrontottad. 8. Zörgéssel veszett-el az ö emlékezete, és az Úr örökké meg-marad. 9. El-készitette az ö királyi székét: és ö itéli- meg a’ föld kerekségét igazán, meg-itéli a’ népeket igazsággal. 10. És az Úr óltalma lön a’ szegénynek: segétöje az alkalmatosságokban, a’ háboruságban. 11. És bizzanak benned, a’ kik ismérik a’ te nevedet: mert nem hattad-el a’ te keresöidet Uram. 12. Énekellyetek az Úrnak, ki Sionban lakik: hirdessétek a’ Pogányok-között az ö igyekezetit. 13. Mert fel-keresvén a’ vért meg-emlékezett azokról: el nem felejtette a’ szegények kiáltását: 14. Könyörülly rajtam Uram: lássad ellenségimtől való meg-alázásomat. 15. Ki fel-magasztalsz engem a’ halál kapuiból, hogy hirdessem minden ditséretidet a’ Sion leányi kapuiban. 16. Örvendezek a’ te szabadításodon: meg- akadtak a’ Pogányok a’ veszedelemben, mellyet készítettek. E’ törben, mellvet el-rejtettek, fogattatott-meg az ö lábok. 17. Meg-ismértetik az Úr itéletet tévén: kezeinek tselekedetiben fogattatott- meg a’ bünös. 18. Pokolba térjenek a’ bünösök, minden Pogányok kik el-felejtik az Istent. 19. Mert nem mind végig lészen el-felejtve a’ szegény: a’ szegények türése nem vész-el mind végig. 20. Kelly-fel Uram, ne erössödgyék-meg az ember: itéltessenek-meg a’ Pogányok szined-elött. 21. Rendelly Uram törvény-adót reájok: hogy tudgyák-meg a’ nemzetségek, hogy ök emberek. 1. A’ Musikamesternek Muthlabbenre, Dávid’
Zsoltára.
2. Tellyes szívembűl dücsőítlek téged’ Jehovah!
csudatetteidet mind elbeszéllem;
3. Tebenned örvendezvén és vígadván;
’s nevednek, legfőbb Való! dicséretet
énekelvén;
4. azért, hogy hátat fordítottak ellenségim;
öszveomlottak, elvesztek tekínteted elől.
5. Megválasztottad jusomot és ügyemet,
székedre ülvén, mint bírója az igaznak.
6. Megfeddetted a’ hitetlen népeket;
megrontottad az istentelent,
mindenkorra, örökre eltörlötted neveket.
7. Örökre vége van, Ellenség! pusztításidnak.
A’ tőlled feldúltt várasok
hirekkel eggyütt, elenyésztek:
8. De Jehovah örökké fenn marad.
Elkészítette az itéletre székét:
9. Maga itéli meg igazság szerint a’ föld
környékét;
a’ népekre egyenes itéletet ejt.
10. Oltalma lessz Jehovah az eltiporttnak:
fokhelye a’ szorongatásnak üdejénn.
11. Azért bíznak is benned, a’ kik nevedet
ösmerik:
mert senkit sem hagysz el Jehovah! a’ ki
tehozzád folyamodik.
12. Énekellyetek Jehovának, ki Sziont lakja:
hirdessétek a’ nemzetek között tetteit!
13. Mert ő, a’ kiontott vérnek bosszúlója,
megemlékezik róllok: az ügyetlenek
kiáltásit el nem felejti:
14. Könyörűlly rajtam Jehovah!
nézd, mint faggatnak gyűlölőim.
Emelly fel a’ halálnak torkolatibúl,
15. hogy dicséretidet Szion’ kapuiban hirdetvén,
segedelmedenn örvendezhessek. –
16. Bele süllyedtek a’ népek a’ verembe, mellyet
ástak:
megfogódott lábok a’ tőrben, mellyet elrejtettek.
17. Megösmertette Jehovah magát az itélet által,
mellyet ejtett:
saját kezének müve által jutott kelepcébe az
istentelen.
18. A’ gonosztévők visszatérnek a’ pokolba
valamennyi népekkel együtt, kik az Istent
elfelejtik.
19. Mert nem örökre felejtetik el az ügyetlen:
nem mindenkorra tünik el a’ nyomorúlttnak
reménnye.
20. Emelkedgy fel Jehovah! hogy hatalmában
magát az ember el ne bízza: itéltessenek meg
színed előtt a’ nemzetek.
21. Urat rendelly nékik, Jehovah!
hadd ösmerjék meg a’ népek, hogy emberek.
|