A |
1822 B |
|---|---|
1. A’ Musikamesternek Gittithre, Dávid’ Zsoltára.
2. Urunk és Istenünk! melly méltóságos
egész e’ földönn szent neved!
Dücsőd az égenn túl emelkedik.
3. Az emlőnn csüggő gyermekek’ szájábúl
tetted sükeresnek ellenid miatt ama’ dücsődöt,
hogy a’ bosszúlót és a’ pártütőt megrontod.
4. Ha újjaidnak műveit, az egeket tekíntem,
a’ tőlled alkotott sok csillagot és holdat:
5. az ember mi, hogy rólla megemlékezel?
fia mi, hogy annyira magasztalod?
6. Kevéssel tetted őt kisebbnek angyalidnál;
dücsővel, tisztelettel koronáztad meg;
7. uralkodónak rendelted kezed’ munkái köztt;
és lábai alá vetettél mindent;
8. a’ nyájakot, ’s a’ barmot mind,
vadgyával eggyütt a’ mezőnek;
9. az égi madarat, a’ tenger’ halait,
mellyek a’ víz ösvényinn úszdogálnak.
10. Urunk és Istenünk! melly méltóságos
egész e’ földönn szent neved!
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:] Versio Káldiana. 1. Végig a' sajtókért, Dávid Zsoltára. 2. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’ te neved az egész földönn! 3. Mert felmagasztaltatott a’ te ditsöséged az egek fölött. 4. A’ kitsinyek és tsötsömök szájok által vitted- véghez a’ ditséretet az ellenségidért, hogy el- rontsad az ellenséget és a’ bosszú-állót. 5. Mert meg-látom a’ te egeidet, a’ te újaid tsinálmányit; a’ hóldat, és a’ tsillagokat, mellyeket te fondáltál. 6. Mitsoda az ember, hogy meg-emlékezel róla? a’ vagy az ember fia, hogy meg-látogatod ötet? 7. Kissebbé tetted ötet egy kevessé az Angyaloknál, ditsöséggel, és tisztelettel meg- koronáztad ötet: és a’ kezeid alkotmányin rendelted ötet. 8. Mindeneket lábai-alá vetettél, a’ juhokat, és minden ökröket: annak fölötte a’ mezei vadakat-is. 9. Az égi madarakat, és a’ tenger halait, mellyek el-járják a’ tenger ösvényit. 10. Uram, mi Urunk, melly tsodálatos a’ te neved az egész földön! 1. A’ Musikamesternek Gittithre, Dávid’
Zsoltára. 2. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész földönn:
dücsőséged az égenn túl emelkedik.
3. A’ gyermekeknek és a’ csöcsömös
kisdedeknek szájábúl tetted sükeresnek ellenségeid miatt ama’
dicséretedet, hogy a’ pártütőt és a’ bosszúforralót
megrontod. 4. Ha újjaidnak műveit, az egeket tekíntem,
a’ tőlled alkotott sok csillagot és holdat:
5. mi az ember, hogy rólla megemlékezel?
az embernek fia, hogy gondgyát viseled?
6. Kevéssel tetted őt kisebbnek angyalidnál:
dücsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őtet:
7. Kezeidnek munkáinn uralkodónak
rendelted; ’s lábai alá vetettél mindent:
8. a’ nyájakot és a’ barmokot mind,
a’ mezőnek vadgyaival eggyütt;
9. Az égi madarakot, és a’ tengernek halait,
mellyek a’ víznek ösvényeinn úszdogálnak.
10. Urunk, Jehovah! melly méltóságos
a’ te neved az egész e’ földönn!
|