A’ héber szót némellyek Didascalicumnak, Tanító Ódának fordíttyák a’ héber gyökérbűl, secundari, prosperari. I. Samuel. 18. v. 30. mellynek Pihel conjugatiója héber annyi, mint intelligere fecit; de mások általlyában csak éneknek, versnek nevezik. A’ tanító versnek neve nem látszik a’ 41. Zsoltárra illeni; melly foglalattyára nézve inkább lyrico-elegiacum, avvagy lantos siralom, mint didascalicum.
Ama’ Levíták közé, kikre Dávid a’ nyilvánvaló Isteni szolgálatnál Szion’ hegyénn a’ szent énekeket bízta (I. Kronika. VI. 31. és köv.] Kórénak vagy Korachnak maradékai is tartoznak. (I. Kron. IX. 19. 31.) Többen közűllök a’ Poézisban jelesebbek lévén, egynehány Zsoltárt írtak, úgymint a’ 41. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 83. 84. 86. 87. mellyek magokot a’ gondolatoknak felsége, a’ nyelvnek repte, és az érzékenységeknek elevensége által szembetűnőképen megkülömböztetik. Ezek közűl a’ 41dik a’ következendővel eredetiképen eggy egészet tett, ammint ezt mind a’ kettőnek foglalattya, beszédmódgyai, ’s több Zsidó kézírások bizonyíttyák, mellyekben eggy Zsoltárban öszvefüggesztve vannak.
Nagyon hihető, hogy e’ Zsoltár akkor íratott, mikor Dávid Abszalom elől magát elrejtvén, valamelly fő ünnepnél jelen nem lehetett, mellyre a’ Zsidó férjfiak mindenünnen Jerusalembe költöztek, hogy Szion’ hegyénn a’ frígynek szekrénnye előtt az Istent megtisztellyék. (Moys. 2. Könyv. 34. Rész. 23. és 24. v. és 5. Könyv. 16. R. 16. v.) Az istenfélő Király, ki a’ religyióért olly különösen buzgott, nagyon epekedhetett bizonnyára, hogy ezen Isteni szolgálatnál meg nem jelenhetett. Ez adott a’ Korachitáknak vagy közűllök valamellyiknek alkalmatosságot arra, hogy e’ Zsoltárt írja; melly azutánn vagy azonn ünnepnél, vagy üdővel e’ szerncsétlen esetnek emlékezetére, és általlyában a’ végbűl is nyilván énekeltetett, hogy a’ népet istenes érzeményekre gerjessze.
A’ Szerző e’ Zsoltárban, nemn annyira saját mint inkább Dávid’ nevében, jelesen rajzollya az Istenhez való szíves kívánkozást, mellyel az Istent Szion’ hegyénn tisztelni ohajtotta. A’ szelíd átmenetelek a’ fájdalombúl és esdeklésbűl a’ szívnyugtató vígasztalásra az érzékeny szívet hathatósan megérdeklik, és ama’ mély Isteni tisztelet, és a’ Religyióhoz való ragaszkodás, mely e’ Zsoltárban uralkodik, ezt bizonnyára a’ legjelesebb Zsidó költemények közé helyezteti.
1.)
1. Kóré’ fiainak éneke, a’ Musikamesternek.
2. Valamint a’ szarvas forrásvíz utánn esdeklik;
úgy kívánkozik lelkem Hozzád, Istenem!
* Zsk2, 255a: <úgy eseng lelkem Teutánnad Istenem!> / úgy kívánkozik lelkem Hozzád, Istenem!
3. Az élő, az erős Istent szomjazza lelkem.
Mikor jelenhetek meg ismét színe előtt?
4. A’ sírás táplálékom éjjel nappal,
* Zsk2, 255a:
A’ sírás <a’> táplálékom éjjel nappal,
midőn egész nap kérdik tőllem: hol van Istened?
* Zsk2, 255a: <mikor naponkint kérdik tőllem: hol van Istened?> / <a’ Zsidó szerint: midőn egész nap> / midőn egész nap kérdik tőllem: hol van Istened?
5. Eltikkad lelkem, ha meggondolom,
* Zsk2, 255a: <Kiomlik> Eltikkad <(enyészik)> lelkem, ha meggondolom,
mint mentem hajdan többekkel az Úr’ házába,
* Zsk2, 255a: <hogy> mint mentem hajdan többekkel az Úr’ házába,
dücsőítő ’s háláló énekszóval,
az ünneplő sereg köztt.
6. Mit süllyedsz búbánatba lelkem?
Minek szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
mint üdvözítő Istenemet!
2.)
7. Bánattal tikkaszt lelkem engemet, én Istenem!
midőn eszembe jutsz itt Jordán’ partyainn,
Hermonnak bércze mellett, a’ Kis Mitzhar hegynél.
8. Mint ott a’ mélyre egymást űzik a’ habok,
hol zúgva omlanak le a’ csatornák;
úgy rontanak rám zúzó habjaid;
úgy zúgnak árjaid át rajtam.
* Zsk2, 255a: úgy zúgnak <habjaid> árjaid át rajtam.
9. De nappal még is el nem hágy az Úr’ irgalma;
és éjjel mellettem van éneke,
mellettem a’ könyörgés élő Istenemhez.
10. Imígy szóllítom én meg őtet:
* Zsk2, 255a: <Így> Imígy szóllítom én meg <ollykor> őtet:
„Kőszálam! miért felejtesz el Te engem’?
mért kell az ellenségtűl eltiporva gyászban járnom?”
* Zsk2, 255a: mért kell az ellenségtűl <nyomva> eltiporva, gyászban járnom?”
11. O! mint szaggattya minden csontomot,
mikor nyomorgatóim csúfolódván,
egész nap kérdik tőllem; hol van Istened?
12. Mit süllyedsz búbánatba lelkem?
Minek szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
mint üdvözítő Istenemet!
3.)
A’ XLII. Zsoltár.
1. Itélly meg engem’ Istenem!
’s válaszd meg a’ gonosz nép ellen ügyemet;
a’ fordúltt szívű ’s ál embertűl ments meg.
2. Erős oltalmam Te vagy. Mért hagytál el engem’?
mért kell az ellenségtűl eltiporva, gyászba járnom?
3. O! Küldgy világot, igazságot!
Ezek vezérellyenek szent hegyedhez,
* Zsk2, 255b: <Ezek vezérellyenek meg vissza szent hegyedhez,> / Ezek vezérellyenek szent hegyedhez,
ezek lakásidhoz meg vissza engemet.
4. Hogy az Isten’ oltárához járúlhassak,
örvendezésem’ Istenéhez,
’s hárfámnak hangja mellett téged’ Istenem!
szent énekemmel dicsérhesselek.
5. Mit süllyedsz búbánatba lelkem?
Minek szorongatsz engemet?
Bízz az Istenben!
Dicsérem én még őtet,
mint üdvözítő Istenemet.