HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XII. Zsoltár.
Usquequo Domine oblivisceris me in finem?

Dávid megpanaszolván szenvedéseit, segedelmet kér az Istentűl ellenségei ellen, ’s könyörgésének meghallgatását bizodalommal várja. E’ Zsoltárt, hihető, akkor szerzette Dávid, mikor Saultúl üldöztetett.

1. A’ Musicamesternek. Dávid’ Zsoltára.
2. Uram! meddig felejtesz el engemet egészen?
Orczádot meddig fordítod el tőllem?*
Zsk2, 261b: meddig fordítod el orczádot tőllem?
3. Meddig forrallyam lelkemben szorgalmimot?
gyötörjem búval szívemet naponkint?
Meddig villongjon még felettem ellenségem?
4. Tekínts le Jehovah! ’s hallgass meg.
Derítsd fel szemeimet, Istenem!
hogy el ne nyomjon a’ halálnak álma.
5. Ne tán azt mondgya ellenségem: ím! megbirtam;
’s hogy üldözőim estemenn ne örvendezzenek.
6. Lám! bízok én még irgalmadban.
Előre örvendez segítségednek szívem.
Éneklek én még Jehovának
azért, hogy jót tett velem.*
Zsk2, 261b: azért, hogy jót <cselekedett> tett velem.