1. Dávid’ Zsoltára, mikor Absolon fia elől megszaladt.
Panaszolkodik elejénte Dávid, hogy sok ellenségei vannak, és hogy nagy veszedelemben forog. Majd azutánn az Istenhez bizodalomra gerjed, melly bátorságát és belső nyugodalmát helyre állíttya. Végre az Istentűl áldást kér népére.
2. Mi nagyra szaporodtak ellenségim, Istenem!
Melly számosak, kik ellenem törekednek!
* Zsk4, 273b: Melly számosak, <lázúlnak fel> kik ellenem lázúlnak!
3. Sokan már azt is mondgyák felőllem:
„Nem lel ő többé segedelmet az Úrban!”
4. Te pedig Istenem! pajzsom vagy körűlöttem,
’s megdücsőítvén, felmagasztalod fejemet.
5. Fennszóval kiáltok az Úrhoz,
és szent hegyérűl meghallgat engemet.
6. Így bátran lefekszek, alszok, ébredek,
tudván, hogy Ő a’ gyámolom.
7. Nem félek én ezernyi ezer seregtűl,
ha haddal környűlvesznek is.
8. „Kelly fel mellettem, ments meg Istenem!”
* Zsk4, 276b: „Kelly fel mellettem, <’s> ments meg Istenem!”
’S e’ szómra, Uram! széttöröd ellenségim’ agyarát;
* Zsk4, 273b: ’S e’ szómra Uram széttöröd ellenségim’ agyarát [Az Uram korrektúrajellel beszúrva.]
a’ gonoszoknak fogait öszvezúzod.
* Zsk4, 273b: <’s> a’ gonoszoknak fogait öszvezúzod.
9. Minden üdvözség csak az Istentűl van!
Népedre add, Uram! szent áldásodot.
* Zsk4, 273b: Népedre add Uram szent áldásodot. [Az Uram korrektúrajellel beszúrva.]
A’ 4. versben: Felmagasztalod fejemet. E’ tropus annyi a’ Zsidóban, mint valakit méltóságra emelni: mert illyenkor örömre gerjed az ember, és fejét felemeli, még a’ lenyomott viszontag és a’ szomorú lesütött fővel jár. Hasonló tropust találunk Sírák. 11. Rész. 1. v. és Moyses 1. K. 40. R. 13. v.
A’ 8. versben a’ sine causa helyett már szent Hierónimus is imígy fordította e’ mondást: Percussisti maxillam hostium meorum.
Imprimatur
Budae 18a Augusti 1819.
M. A. Trenka
Revisor Librorum