1. v. Dávid’ Zsoltára, mikor Abszolom fia elől megszaladt.
Ezen harmadik, és a’ negyedik szám alatt következő Zsoltárokra nagy világosságot vet a’ Királyok 2. Könyvének 15. és 17. Része. Dávid tudni illik egyébkor is sok, Abszolom’ pártütésével pedig a’ legnagyobb veszedelemben forgott elannyira, hogy különös Isteni gondviselésnek tulajdoníttya, nevezetesen egy éjszakánn, (3. Zsolt. 6. v.) épen lett megmaradását, a’ vele voltt kevés számú fáradtt fegyvereseivel eggyütt. Mert Achitophel azt a’ tanácsot adta Abszolomnak, hogy a’ futó Dávidot még azon éjszaka lepje meg seregeivel, Dávidnak elkerűlhetetlen ’s bizonyos vesztére. Chuzai ezt Dávidnak alattomos üzenet által tudtára adta, javasolván, hogy töstént legnagyobb sietséggel kellyen át Jordánonn. A’ mit Dávid megcselekedvén, nem csak azon éjszakai végveszélyt elkerűlte, hanem üdőt nyervén a’ szembeszálláshoz való készűletre, győzött is. (A’ Király. 2. Könyv. 18. R.) Nyilvánnak látszik tehát, hogy e’ két Zsoltár eggy és ugyanazon alkalmatossággal készűlt; a’ negyedikben ellenségeit és társait inti, hogy az igazságban féllyék az Istent, egyszersmind segedelemért könyörögvén; a’ harmadikban pedig eggy rövid panassza utánn ellenségeinek sokasága végett, azon veszedelmes éjszakának (6. v.) az Isten’ oltalma által lett szerencsés elmúlását, és győzedelmét énekli. (8. v.) És ennél fogva a’ negyedik Zsoltár előbbiebb a’ harmadiknál.
2. Mi nagyra szaporodtak ellenségim, Istenem!
Melly számosak, kik ellenem törekednek!
3. sokan már azt is mondgyák felőllem:
„Nem lel ő többé segedelmet az Úrban!” (l)
4. Te pedig Istenem! pajzsom vagy körűlöttem,
’s megdücsőítvén, felmagasztalod fejemet. (m)
5. Fenn szóval kiáltottam az Úrhoz,
és szent hegyérűl meghallgatott engem’. (n)
6. Fekvésem, álmom, ébredésem csendes volt;
mert ő volt gyámolítóm. (o).
7. Nem félek én ezernyi ezer seregtűl,
ha haddal környűlvesznek is. (p)
8. „Kelly fel mellettem, ments meg Istenem!”
’s íme Uram! széttörted ellenségim’ agyarát;
a’ gonoszoknak fogait öszvezúztad. (q)
9. Minden üdvözség csak az Istentűl van!
Népedre add Uram! szent áldásodot. (r)
l) Az 1. 2. 3. versek. Istenem! Melly számosak ellenségim! Már azt is mondgyák felőllem: nem gyámolíttya őtet többé az Úr!
m) A1 4. vers. Te pedig Jehova! oltalmam vagy, az én dücsősségem, ’s felmagasztalóm. A’ pajzs a’ Régieknél a’ testet födte az ellenségnek csapási ellen. Felmagasztalod fejemet a’ Zsidóban annyi, mint valakit méltóságra emelni: mert illyenkor örömre gerjed az ember, és fejét felemeli; még a’ lenyomott viszontag és a’ szomorú lesütött fővel jár.
n) Az 5. vers. Segítségűl híttam az Urat, ’s meghallgatott engem az égbűl. Sion, hol az Úr különösebb módon tartózkodott, képe volt a’ mennynek. Sion felé fordúlva szoktak volt az Israeliták imádkozni, ’s onnan hallgattattak, és áldattak meg.
o) A’ 6. vers. Csendes szívvel feküdtem, aludtam, ’s ébredtem fel, mert Jehova oltalmazott engem’.
p) A’ 7. vers. Nem rettegek rohanó számtalan ellenségimtűl; Uram Istenem! segíts engemet.
q) A’ 8. vers. Íme! leverted ellenségimet, megfosztottad ártható erejektűl. A’ hasonlatosság a’ marczona, vagy is ragadozó állatoktúl vetetik; mellyek, ha egyszer fogaik kiveretnek, ártani nem tudnak. – A’ mit e’ versben a’ Deák sine causa, Káldi pedig e’ szavakkal fejez ki: Te verted meg minden ok nélkűl való ellenkezőimet, azt már szent Hieronimus is így fordította: percussisti maxillam hostium meorum.
r) A’ 9. vers. Tetáltalad Uram! minden szabadúlás! Legyen áldásod népedenn! E’ hűtelen népért való esedezés, Dávid’ szineletlen erkölcsének szép bizonysága.