Nézd Julisom! melly vágyakodó bongással ügyekszik
aʼ Mádi bornak két darázs
mennyei balsamihoz!
Lejtegető lebegések utánn, ajakára repűlnek
aʼ mézpohárnak; szürcsölik
aʼ veszedelmes aranyt,
bátran ereszkedvén álnok sikjára; ʼs megázván
végtére zsembes szárnyaik, elvégre
átölelik tüzesen
egymást. Már ez esik, társátúl vissza nyomatván,
aʼ híg halálnak, már amaz,
illatos enyve közé.
Játszani gondolnád őköt, szerelemre hevűlni
*<Játszani gondolnád ʼs nyájas szerelemre hevűlni> / Játszani gondolnád őköt, szerelemre hevűlni
aʼ áldomás utánn;
*<aʼ párt> aʼ áldomás utánn;
ők pedig azt ügyelik:
mellyike éllyen meg, bátor révpartra kimászván
társának ázott vállainn?
ʼs mellyike vesszen oda? bukjon alá?
Illyenek, oh Julisom! kik csak nyereségnek okáért ám
kötnek szerelmes frígyeket.
Egybekelések utánn
egymásʼ kincseihez férvén, aʼ mocskos irígység
megtántoríttya szíveket.
Szürcsölik aʼ gyönyörű
balsamokot mérték nélkűl, kiki mostoha szemmel
nézvén az édes kéjeket, kelyheket
mellyeket ínnye szerínt
élő társa vadász, ʼs ha talán köz örömre fakadni ürít
ʼs egymásʼ ölében látszanak
mennyei szívlebegést
érzeni némellykor, még ál apolássok alatt is csüggedezéssek
mind azt arányzák gondgyaik:
mellyik eredgyen elébb,
kincsmaradéki utánn pihegő társának ölébűl,
mély gyásszal átvontt hintajánn,
érdemes őseihez?