Ha őseidnek hajdani nyomdokit
elhaggya lassan mostani nemzetëd
ʼs más útra szëmlélëd szakadni
*ʼs más útra <látod el> szëmlélëd szakadni [A szëmlélëd a sor végére írva, φ jellel beszúrva a helyére.]
aʼ szëmësebb ifiakʼ csatáit;
nagyot sohajtván aʼ magos ég felé,
zsëmbës szugodbúl nyögve jövendölöd:
„hogy talpig elromlott világunk
*„hogy talpig <elfajúlt> elromlott világunk [Az elromlott a sor végére írva, φ jellel beszúrva a helyére.]
végveszëdelmihëz közelget;
mivel hagyäsit nemzeti ősinek
aʼ fürge gyermëk pajkosan elveti,
ʼs aʼ régi tyúknál tellyesebbnek
tartya magát az üres csibécske.
De hogyha bölcsebb, gondolatod szërínt,
aʼ görbe vénség új maradékinál;
vëdd észre kérlek, hogy világunk
állatival korosúl naponkint;
és hogy tekéjénn ëmbëri nemzetünk,
mëlly nyelve által szinte csak ëggy egész,
aʼ nyílni termëtt ésszël ëggyütt,
több rideg ága gyanánt öregszik;
még aʼ baromnak mëgmarad ëggy helyënn
korlátba zárlott oktalan ösztöne.
Csibécske inkább, hogysëm ëmbër,
aʼ ki az ősi nyomonn maradhat.