1795 Aa |
1806 Ab |
|---|---|
Ha őseidnek hajdani nyomdokit
elhaggya lassan mostani nemzetëd
ʼs más útra szëmlélëd szakadni
aʼ szëmësebb ifiakʼ csatáit;
nagyot sohajtván aʼ magos ég felé,
zsëmbës szugodbúl nyögve jövendölöd:
„hogy talpig elromlott világunk
végveszëdelmihëz közelget;
mivel hagyäsit nemzeti ősinek
aʼ fürge gyermëk pajkosan elveti,
ʼs aʼ régi tyúknál tellyesebbnek
tartya magát az üres csibécske.
De hogyha bölcsebb, gondolatod szërínt,
aʼ görbe vénség új maradékinál;
vëdd észre kérlek, hogy világunk
állatival korosúl naponkint;
és hogy tekéjénn ëmbëri nemzetünk,
mëlly nyelve által szinte csak ëggy egész,
aʼ nyílni termëtt ésszël ëggyütt,
több rideg ága gyanánt öregszik;
még aʼ baromnak mëgmarad ëggy helyënn
korlátba zárlott oktalan ösztöne.
Csibécske inkább, hogysëm ëmbër,
aʼ ki az ősi nyomonn maradhat.
| Ha őseidnek hajdani nyomdokit
elhaggya lassan mostani Nemzeted,
ʼs más útra látod elszakadni
aʼ szemesebb ifiakʼ csatáit,
nagyot sohajtván aʼ magos ég felé,
zsembes szugodbúl nyögve jövendölöd:
hogy talpig elfajúltt világunk
vég veszedelmihez közelget,
mivel szokásit boldog Előinek
aʼ fürge gyermek pajkosan elveti,
ʼs aʼ régi tyúkoknál okosbnak
tartya magát az üres csibécske!
De hogyha bölcsebb, gondolatod szerint,
aʼ tisztes ősz haj zöld maradékinál,
fontold meg azt is: hogy világunk
élemedik maga is naponkint,
és hogy tekéjénn emberi nemzetünk,
melly nyelve által szinte csak eggy Egész,
aʼ nyílni termett ésszel eggyütt,
több rideg ága gyanánt öregszik.
Aʼ régi kornak jobb hagyományira
épít az ember friss leleményeket,
mellyek kövönkint felhaladgyák
talpfenekét az egész rakásnak,
még aʼ baromnak megmarad eggy nyomonn
csak erre termett oktalan ösztöne.
Szós marha volna és nem ember,
aʼ ki az ősi nyomonn maradna.
|