HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XVII.
Emlékezet-Oszlop; Gróff Zichy Károlynak.
Budán 20. Sept. 1790.

VESS véget, bús Magyar1
A’ Magyar azért gyanús, mert bús; fél, mert fáj.
! Vess már a’ gyanúnak2
Suspicio nunquam bonus Judex in propria causa; nisi dolor contra se testis sit, in eadem causa.
,
Állítsd magad ellen magadat tanúnak.
Szabadúlj sértett szív! mint ritkán jó jeltől,
Attól az idétlen ítélet-tételtől3
Praejudicium praecipitantiae, proles melancholiae (vicinis potius quam Hungaris propriae) & foecunda Mater Phantasmatum.
Melly ha ágyat vethet a’ nem-hihetésnek4
Diffidentia credulitati contraria.
Száz sem éri utól a’ mit tizen késnek
Te pedig Irígység! Országunk’ gyilkossa5
Invidia infernarum sororum praecipua, quam non tantum Virgilius Orco detrusit, sed & Moyses.
!
A’ leg-irtóztatóbb setétség’ lakosa!
Menj vissza hónyodba Pokol’ fenekére,
’S ezt nyomd, mint béllyeget*
béllyebet Sajtóhiba, jav.
rabjaid’ szívére:
Hogy Hazafi Zichy ’s Téged’ a’ gyanított
De már ki-tündöklött hűség meg-némított.
Hogy a’ Zichy' bátor hűsége nem mai
’S nem tegnapi, tudják a’ Jósef’ hamvai
Mellyek míg erőssek ’s elevenek vóltak,
Ez fiatal szívvel eleget hartzoltak.
De a’ már el-fásúlt sebes magyar szívnek6
A’ kit a’ kigyó meg-tsip a’ gyiktol is fél.
A’ sok hitetlen közt nem látszhatott hivnek
Senki, mihelyt Hazánk’ szeretete mellett
A’ Bétsi tűznél is pirítkozni kellett.
Most látszik mint lehet azt meg-egyeztetni
Tisztelni az erőst, ’s a’ Hazát szeretni.
Most látszik hol nem félt Zichy, ’s minn rettegett?
És fogadásának miként tett eleget?
Hogy ő a’ Hazának hasznot tesz fogadta;
Hogy tett a’ mit tudott, ím meg-is mutatta:
Meg – hogy nem tulajdon haszna’ keresése;
Nem a’ kissebbekre fennyen le-nézése;
Nem tettetés és nem mellyékes buzgóság
Vólt ösztöne, hanem a’ Hazafiúság.
Győzött hát a’ Virtus, és már több ellenség
Nem maradt, hanem ha a’ feledékenység.
De emel Oszlopot emlékezetére
Egy szív az Olimpus’ hegye’ tetejére.
Mellyre rá van mettzve millyen az okos hív?
’S egy erős sereggel mint hartzolt kilentz szív? –
És hogy ez fel-emelt oszlop tartós légyen,
A’ háladatosság támogatni mégyen,
’S maradékinkat is rá emlékezteti,
Hogy Zichy Hazáját munkássan szereti.