A’ MAGYAR
NEMESI-KARHOZ.
HÁT igaz-e? hogy kár, ’s gyanúra érdemes,
Ha Excellentiás a’ leg-első Nemes.
Hogy az egyenlőség’ mérték-serpenyőji
Hibáznak, ha a’ Köz-Társaság’ Elsőji
A’ többi tagoknál nagyobb Ranggal bírnak;
’S Nemes czímerjekre több czirádát írnak.
Hogy mennél közelebb van a’ test, a’ testhez,
Annál jobban vonúl a’ vas a’ Mágneshez? –
Nem mindég – többnyire tsorbák, és híbások
Az illy közönséges meg-határozások.
Tud a’ jó szív, együtt nagy nevet viselni,
’S hívatalának is híven meg-felelni.
Tud hív Nemes lenni kétszeres mértékben,
A’ Nemesi karnál fellyebb emelt székben.
Tudja betses vóltát Nemesi sorsának,
Melly maga talp-köve Nagyságos rangjának.
Csak vas az és atzél, mellyet a’ Magnes szív,
De aranynál drágább a’ hív Hazafi szív.
Mellyel sem az erő, sem a’ rozsda nem bír,
’S mellyet nem változtat, sem jó sem gonosz hír. –
Sok Nagyjaink vóltak festve feketével,
Mikor az egekből nyújtott reményjével
Győzedelmi pompát kezdett énekelni
Hazánk, ’s a’ járomból fejét fel-emelni.
De az illy el-fajúlt testvérek’ számába
Ollyakat-is raktunk szívünk’ bánatjába’
Kiknek mentségére tsak a’ késedelem,
’S a’ koczka’ fordúlás lehetett védelem:
’S ím mikor bomlanak Hazánknak reményi,
Akkor mutatta-meg hűségét Ürményi
Ezt, sok, Josef’ egyik kezének tartotta,
Most pedig ím egész Bétsnek meg-mutatta.
Hogy bátor feje Ő a’ Nemesi karnak,
’S ki-fejtheti, a’ mit amott rosszúl varrnak.
Hogy nem szín-mutató ’s kegyelem-kereső,
Nem magánost, hanem tsak köz jót keres Ő –
Élj soká Hazánknak leg-első Nemesse!
Élj, ’s úgy élj, hogy Hazád tovább is hihesse,
Hogy tudod Te, mivel tartozol Hazádnak,
’S nem mindég szó, hanem szív felel a’ vádnak.
HORVÁTH.