Nagyon köszönöm, hogy rólam és fiamról meg emlékezni méltóztatott T. Tábla Biró Ur, és hires remek
*jav ebből: nemes
munkáinak második ki adását vélem közölte. Ezen alkalmatossággal a’ midön a’ könyvet fel nyitnám, éppen szemben ötlött azon Aoni lelkeknek tulajdonos jövendelése, hogy a’ Keszthelyi zöld parton emelkedik a csendes Helikon. Azért, hogy bé-tellyesedjen a Niklai Bölcsnek, a’ kinek <ditsőss ditsérét> dits’ hirét az [!] halandóságnak köde el nem éri, előre való mondása, ime itten Keszthelyen Böjt elö havának azaz Febr 12
ikén akarván a Felséges Urunknak születése napját ülleni, az ifjuságot <az> Helikonra vezetni kivánnyuk, hogy az ugy nevezett declamatió által a magyar, német és deák irás szerzésekben jó izlésre kapjon. De a’ Helikonra vezető Kalauz nékünk szükséges. Bátorkodunk tehát az Somogyi Kazinczira vetni szemünket, és azon napra való maga meg alázására kérni. Leszsznek talán több pártfogóink is, a’ kik hivásunkat meg nem vetik, hogy öszve vetett vállokkal tanátsot ezen <tött> törttelen ösvényen adjanak, és vezéreljenek, <hogy igy> oktatván mint kell az idövel élni, ’s bölcsen örülni.
Evvel magamat Te[kin]t[e]tes Urnak tapasztalt fávoriban ’s barátságába ajánlván örökös tisztelettel maradok
20a Dec. 816.
G. F. Gy