Nagyon köszönöm, hogy rólam és fiamról meg emlékezni méltóztatott és híres nemes munkáinak második kiadását vélem közölte. Ezen alkalmatassággal a’ midőn a’ könyvet fel nyitnám, éppen szemembe ötlött azon Aoni lelkeknek tulajdonos jövendelése, hogy a’ Keszthelyi zöld parton emelkedik a’ csendes Helikon. Azért, hogy bé-tellyesedjen a’ Niklai Bölcsnek, a’ kinek dits’ hirét az halandóságnak köde el nem éri, előrevaló mondása, ime itten Keszthelyen Böjt elő-havának azaz Februáriusnak 12
kén akarván a’ Felséges Urunknak születése napját ülleni, az ifjuságot Helikonra vezetni kivánnyuk, hogy az ugy nevezett deklamatió által a’ magyar, német és deák írásszerzésekben jó ízlésre kapjon. De a’ Helikonra vezető Kalauz nékünk
*nélkül [emend. a levélfogalmazvány alapján]
szükséges. Bátorkodunk tehát az Somogyi Kazinczyra vetni szemeinket, és azon napra való maga meg alázására kérni. Lesznek talán több pártfogóink is, a’ kik hivásunkat meg nem vetik, hogy öszve vetett vallokkal tanátsot ezen töretlen ösvényen adjanak és vezéreljenek, oktatván, mint kell az idövel élni és bölcsen örülni.
Evvel magamat Tekéntetes Urnak tapasztaltt fávoriban ’s barátságába ajánlván örökös tisztelettel maradok
Keszthelyen Dec. 21ikén 1816.