„Remekké az Asszonyt készűlt képzeni
A’ szent Természet’ alkotó keze,
’S tévedve agyagját hígan gyúrta-meg!” –
’S a’ fájdalom belőled illy szidalmat
Facsarhatott-ki, tisztelt szánt atya!
Emíliának atyja! a’ lágylelkűnek!
A’ hígan-gyúrtnak! Légy tehát egészen
A’ min, hogy lettél, elfásúlva örűlsz,
A’ min, hogy lettél, vad, kevélykedel;
’S a’ rád-törő pokolnak eggyesűlt
Szörnyeivel küszdj-meg, ’s csended’ vissza nyervén,
Bukj-le a’ megbántott Istenné előtt,
’S mondd: Asszony a’ remek! ’s azért az ő,
Mert étheri agyagból vette lételét!
Örök bálványa lelkemnek, Theréz,
Szép ’s jó ’s nagy Asszony! és te Kedvese
A’ szépnek, jónak, nagynak, o Süsie,
Mint Psyce szép, mint Psyche örök gyermek!
*gyermek<,>!
’S te, kit Therézhez a’ vérség, Süsienkhez
A’ <hűség csatla,>
*Az eredeti lejegyzés e sorkezdettel ér véget, utóbb, más tintával és írással a két szó áthúzva, fölé írva: szív kötött, majd utána folytatódik a sor és alatta további három sor ugyanezzel az írással.
szív kötött, Polyxen! tiszta lélek,
Hamistalan, hív máshoz és magadhoz
Példás nő és anya ’s példás baratné,
Elég magadnak, ’s
*’s Utólag toldva a sorba.
félénk látszani –