„Remekké az Aszszonyt készült képzeni
A’ szent természet alkotó keze,
’S tévedve agyagját hígan gyúrta-meg –”
’S a’ fájdalom belőled illy szidalmat
Facsarhatott-ki, tisztelt szánt Atya.
Emíliának atyja! a’ lágylelkünek!
A’ hígangyúrtnak! Légy tehát egészen
A’ minn hogy lettél, elfásulva örűlsz,
A’ minn hogy lettél, vad! kevélykedel.
’S a’ rád törő pokolnak egyesűlt
Szörnyeivel küszdj-meg, ’s csended viszsza nyervén
Dölj-le a’ megbántott Istenné előtt,
’S mondd: Aszszony a’ remek, ’s azért az ő
Mert aetheri agyagból vette lételét.
Örök bálványai lelkemnek, Theréz
Szép, ’s szent ’s nagy Aszszony, ’s méltó Kedvese
’A Szépnek, Szentnek, Nagynak, o Süsie,
Mint Psűche szép ’s mint Psűche most is gyermek,
’S te, kit Therézhez a’ vérség, Süsienkhez
A’ szív csatolt, Polyxén! tiszta lélek,
Hamistalan, hív máshoz, hív magadhoz!
Példás nő és Anya és példás barátné,
Elég magadnak ’s félénk látszani!
Junóitok ha néktek is Titáni
Ércz lelket vertek volna mejjeitekbe
’s a. t.