Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a’ két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg’ jött; elsárgúla, elpirúla –
Merjek? ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Ánikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh ki küzdjön Ámor ellen!
*Ámor ellen<,>!
S bugdosgatunk, s ki tudja mint s miért?