1827 Aa |
1830–1831 Ad |
|---|---|
Ő mást szeret, mást én is, ’s lángolással
Mind ő mind én; de Ámor ránk mosolyga,
’S a’ két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg’ jött; elsárgúla, elpirúla.
Merjek? ne merjek? kérdezém magamtól,
’S ajak, kebel, szív eggyüvé szorúla.
Én Anikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk, – de oh ki küzdjön Ámor ellen!
’S bukdosgatunk, ’s nem tudjuk mint ’s miért.
| Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind ő mind én. De Ámor ránk mosolyga,
S a’ két szerelmest összefűzte egymással.
Jött, ment, meg’ jött; elsárgúla, elpirúla –
Merjek? ne merjek? kérdezém magamtól,
S ajak, kebel, szív együvé szorúla.
Én Ánikóért, ég ő Bandijáért.
Küzdünk; de oh ki küzdjön Ámor ellen!*
Ámor ellen<,>!
S bugdosgatunk, s ki tudja mint s miért?
|