A’ tunya Borz szennyes gödrében nézte szökéseit
Eggy ágról más ágra az Evetnek; – gödre felett az
A’ Pánnak-szentelt agg tölgyben vette lakását.
Hé rokon, ugy mond a’ tunya Borz, te felejted e hogy négy-
Lábúvá teve téged is a’ természet? idétlen
Gőg az, hogy te lakást a’ földön lelni pirulgatsz,
’S a’ tollas nép köztt lakozol. Társ, szállj-le miközzénk,
Légy a’ mik mi vagyunk, ’s hagyd ugrálásidat. Ugrik
Medve Komám, ugrom magam is: de mi tisztesen ugrunk.
Hallotta a’ leczkét az Evet, ’s a’ tisztes Borznak
Ezt felelé: társak volnánk: de te Borz vagy, egyéb én.