Domb ’s völgy, meg völgy domb, ’s domb és völgy megint,
Nem szép, de áldott föld, Isten veled!
Mint a’ Szerelmes néz elnedvesült
Szemekkel a’ hív lyányka’ rejtekére,
A’ honnan őt vad sorsa most elűzi:
Akként tekint rád vég pillantatom,
Áldott hazája sok nagy férjfiaidnak,
Aldott hazája sok
*
Nagy Asszonyaidnak, <’s kedves lyányaidnak> Az Aldott hazájasok a sor elé betoldva a kihúzott rész helyett, jelezve egyben a sorrendi cserét is.
Nagy Asszonyaidnak
’S szorúlt keblemből lassu fájdalommal
Ez ront-, ez tör-elő: Isten veled!