Szikrázva csattogjon felette bár az ég,
Ő meg nem retten melletted;
Hijába borzasztja a’ szörnyű setétség;
Mert már sokszor megmentetted.
Nem fél, bízva megyen atyai karodon
Ha vad pusztákon tévedez,
Nem, ha a’ kiszáradt meleg homokokon
Megsütött talppal süllyedez.
Még akkor sem, mikor fekete szárnyain
Körűltte lebeg a’ Halál,
Dögmezejére jut, ’s tornyozott halmain
Megbüszhödt testeket talál. – – –