Természet’ gyönyörű remeke, szép Erzsi, te nyugszol?
Kelj fel, halld zokogó hímedet, halljad anyád’,
’S jó ipadat, ’s emlőd’ két kisdedit; oh mi keservben
Nyögnek mind szeretett Erzsijök’ ágya körűl! –
„Csendesen! hagyjátok kialudni gyötrelmimet; akkor
Jertek, csókjaimat szedni, sietve felém.”