Azon Tündérek’ végig-láthatatlan
Legiója köztt, a’ mellyet Júpiter,
Hogy a’ halandók’ terhes él’teket
Szelíd kezekkel édesítenék,
Kedvezve, mint mindenkor, alkotott volt,
Setét alakkal feltűnt Hypnusz is,
A’ gondfeloldó, bánatoszlató!
Mint illek én e’ gyászos arczulattal
Testvéreimnek színes sergek közzé?
Mint lépjek így az Ámor’ társai’,
A’ Vígaságok’, Tréfák, ’s Húnyorok’
Ezer kecsekkel ékes Gyűléseikbe?
Talán hogy a’ kiről aggása’ sullyát
Elhengerítem, a’ kit a’ feledség’
Szelíd kelyhéből ittatok, reám
Viszont hűséggel fog tekinteni:
Talán
*talán A kis kezdőbetűt javítottuk.
hogy a’ megfáradott etc. etc.
[…]