Elmult a’ Restaurátio,
’S Vice-Ispán nem levél,
*levél! A felkiáltójelből áth. után csak a pont maradt, viszont a mondatkezdet nem változott, vesszőre em.
szegény, be szánlak értte!
Fő jónak szíved ezt ismérte,
A’ sorstól ezt az eggyet kérte,
Kezedben volt ’s eltűnt. Így járni, oh
Ez már rettenetes, ez már irtóztató.
Mit használt birtokod, mit régi nemzetséged.
Mit a’ sok nagy ebéd, a’ sok nagy vacsora,
’S hogy Banknak vére vagy, ’s eggyszersmind sógora?
A’ háladatlanok nem választának téged
’S kit választának-meg! Ez gyötri büszkeséged’,
Ez vette-el nyugtodat, ez ölte-el csendességed’.