[I.]
Vastag sötét köd fogta-be
Szigeth, bástyáidat,
De láng lobog bástyáidon,
’S ragyognak hőseid.
Mint Istenek járdallnak ők
A’ torlott fellegen.
Hah, Zrínyi, téged lát szemem
A’ köd’ nyilási köztt?
[II.]
1. Koszorút nekem a’ tölgy’ lombjairól,
Hogy ölelje Zrínyinek nevét,
Violák nyúlongjanak-el
A’ levelek’ makkjai
*levelek’ <…> makkjai
köztt.
<Hol az ég tükrében zajgva siet
Mura gazdagítni Dráva’ vizeit
Kegyes anyja édes fájdalmak között
Szűlte-meg a’ csecsemot>
2. A’ Dráva’ virágos hantjain
Szűlé meg őt a’ hősek hős leánya
A’ hős gyermeket,
’S elhala kínjai köztt.