Kisfaludy Sándor (írói álnevei: Himfy; Füredi Vida) (1772–1844), író, költő, katona. Kisfaludy Károly és Kisfaludy Mihály testvére. 1793-ban a bécsi magyar testőrség hadnagya lett. 1795-ben függelemsértés miatt kizárták, és katonai szolgálatra Milánó védelmére rendelték. 1796-ban francia fogságba esett, de még abban az évben hazaengedték. Ennek élményeit őrzi a Napló és Francia fogságom című önéletrajzi műve. 1799-ben lemondott tiszti rangjáról, 1800-ban feleségül vette Szegedy Rózát, és birtokaira vonult vissza gazdálkodni. 1801-ben jelent meg Himfy álnév alatt a nagysikerű dalciklusa, A kesergő szerelem.
Tagja volt a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) alapszabályát kidolgozó bizottságnak. 1830-ban az Akadémia rendes, majd 1835-től tiszteleti tagja.
1809-ben Kazinczy Ferenc sértődést kiváltó recenziót jelentetett meg a Himfi szerelmei című kötetéről a bécsi Annalen der Oesterreichischen Literatur und Kunstban, majd e tanulmány egy része az Erdélyi Múzeumban magyarul is megjelent 1814-ben. Ezekre Füredi Vida álnéven írta meg Kisfaludy A recensiókról * c. válaszát (Tudományos Gyűjtemény, 1818/6, 3–32. ‒ Kazinczy Horváth Endrét sejtette az álnév mögött). Kapcsolatukat tovább rontotta Kazinczy nevezetes epigrammája, amely a Tövisek és virágok kötetben 1811-ben jelent meg: Himfy [DAYKA. Tűzbe felét…].