Szent Margit élete (1510)
(Margit-legenda)

(előző) << >> (következő)


161/1 tevretevt vala  · Ez meg holt gÿerme

Hunc puerum sic meritis virginis Margaretae suscitatum praesentialiter praeposito1 et capitulo maioris ecclesiae Budensis et venerabilibus patribus episcopis Vaciensi, Varadiensi2 et abbati Cisterciensi, supremi pontificis inquisitoribus praesentaverunt.3

LV 42. c.

161/2 ket [..] kÿ zent margÿt azzonnak erde
161/3 me mÿa fel tamadot vala  · nÿluan
161/4 meg mutataak obudaÿ prepostnak
161/5 es mynd az captolonnak  · es az tÿzte
161/6 lendev atÿaknak es vraknak vacÿ
161/7 pÿspeknek  · es varadÿ pÿspeknek  ·es
161/8 zent bernald zerzetÿnek apagÿanak  ·
161/9 es az papa kevuetÿnek  · kÿk tudako
161/10 zast tevnek zent margÿt azzonnak
161/11 zentsegerevl  · Azert ezek levnek tanoÿ
161/12 ez meg holt gyermeknek fel tama
161/13 dasarol  ·
161/14 Ez felyvl meg mondot gyermek    
161/15 nek fel tamadasarol valo choda
161/16 tetele zent margÿt azzonnak  · meg
161/17 vagÿon faraguan az zent margÿt
161/18 azzonnak koporsoÿan  · kÿt faragta
161/19 nak feÿer maruan kevbevl  · :  ·  ·
161/20      
161/21 Esmeeg kezdetÿk maas pelda esmeeg    
161/22 nemelÿ halotnak fel tamaztasarol  ·
161/23      
161/24 Vala egÿ ember pesten  · es ennek

*In diocesi episcopatus Vaciensis, in termino oppidi vocabulo Pest cuiusdam patrisfamilias, nomine Nicholai filius parvulus et unicus

*LV 43. c.

161/25 vala egÿetlen egÿ fÿa  · Mÿkoron
 

2: [. .]: idegen kéz utólag z-re javított két betűt

 

8: zent bernald zerzetÿnek: a ciszterci apát említését a legendában másképp ld. 121/12 – 9–12: es az papa kevuetÿnek: valószínűleg mechanikusan vonta a fordító ezt is a meg mutataak állítmányhoz, nem véve észre, hogy új mondat kezdődik, amelynek összefoglaló kifejezése az előbbiekben felsorolt egyházi személyekre utal vissza. A gördülékenységet célzó további betoldás: ... Azert ezek (levnek tanoÿ) megakadályozza a helyes folytatást, ti. és a pápa követei ... lettek a tanúi... A szöveghely arra utalhat, hogy a fordítás és a magyar szöveg formálása együttjárt, azonos „fej” műve! (ld. még a forrásoldali jegyzetet) – 14: felyvl meg mondot: a magyar szöveg alkotójának tulajdonítható, gyakran betoldott utalás a magyar legendában (74/2, 79/18, 107/16, 122/11, 126/14, 190/8 stb.), ami jelezheti, hogy ez a betoldás is tőle való (nem másolótól)

1 Az óbudai prépost Ákos mester, személyére vö. a 100/ 24. sor forrásjegyzetét.

 

2 A magyar legenda korábban, az első szentségvizsgáló bizottság munkájáról szólva (121/11–122/8) nem említi, hogy a bizottság Fülöp érsek halála után Lodomér váradi püspökkel egészült ki. Működése egyébként nem sokáig tarthatott, mert ez az egy adat ismert rá (Fraknói 1896: CXI).

 

3 A LV forráspéldánya itt feltehetően bővebb lehetett, mert a magyar legenda befejező fordulatai részben összevethetők a TössiL. szövegével (LXX. c.): Diesen knaben liessent sÿ sechen den bischoff des landes vnd den tůnbrobst vnd ainen apt grawes ordens vnd och den es von dem babst befolchen was, die jren zaichen nach fragen soltend, den ward diser knab geantwurt zů sechent lebent vnd gesund.

A magyar szöveg azonban hibásan ír kapcsolatos viszonyt (vö. a 9. sor és kötőszavát) a felsorolt egyházi méltóságok és a pápa követei között, az előbbiek ugyanis – lévén az első szentségvizsgáló bizottság tagjai (vö. még a fenti 2-es jegyzetet) – azonosak az utóbbiakkal. A történeti szempont itt háttérbe szorult a fordítási technikáé mögött, feltehetőleg a magyar szövegalkotás folyamatában (ld. a túloldali jz-t is).

 

161/14–9: A Margit fehér márvány síremlékéről szóló sorok forrás nélküliek. Horváth Cyrill (1908a: 38; 1908b: 78) fordítói vagy másolói betoldásnak gondolta, de szóhasználata a magyar szöveg megfogalmazójáéval rokonítható (ld. a túloldali jz.-et), ezért valószínűen nem másolótól ered. Ez az egyetlen írott forrás e síremlék létére; töredékei (mintegy 98 db) azonban maradtak fenn, ezeket ma a Budapesti Történeti Múzeum őrzi. Az itt említett jelenetből a töredékeken semmi nem látható. A síremlék 1335 és 1340 között keletkezhetett (Lővei 1980: 175–221), a fokozott dévóciókeltést szolgáló stílusban (rekonstrukciós képe) Szt. Domonkos síremlékének mintájára.

 

161/21–2: Cím forrás nélkül.

 

161/24–164/25: A magyar legenda elhagyja a halálból feltámasztott fiú apjának nevét, lakóhelyének adatait is kivonatolja (így válik pesti illetőségűvé, míg a forrás szerint Pest közelébe való). Az esetről maradtak fenn vallomások is (70–72. tanú: Inqu. 325, 327, 329), de ezeket a magyar legenda nem használja fel (pl. az apa [a 71. tanú] vallomásából a neve, illetve származása pontosítható: Nicholaus de Tarnoch Vaciensis diocesis (= Tárnok, ld. Györffy 1998: 559), illetve megtudható, hogy a fiú neve Sebestyén volt).

Vö. még Lovas 1916: 329–30; . 1939: 286–87; továbbá Deák 2005: 430.

(következő lap)


M. Nagy Ilona, Boda István Károly, Porkoláb Judit, Varga Teréz, 2012.