I.
LEVÉL
A’ M. MUSEUM’ KI-ADÓJIHOZ
(1790.)
– HA meg fognám tőlletek érteni, hogy Museumotokban az Igazság és gondolkozó Lélek olly szabadon lebeghet, mint a’ vértse a’ levegőben: úgy talán adhatnék el-kezdett épűletetekhez, ha nem szegelet-követ-is, leg-alább töreket és polyvát, mellyel sarat gyúrhatnátok. Ha, mondom, meg fogjátok írni, hogy az Igazságot veletek (mint természetes, és nem oskolai Filozofusnak) énekelni szabad: akkor némelly darabjaimat fogom veletek közleni. De, meg-vallom, tartok, hogy úgy ne járjak, mint egy, nem tudom mitsoda, vad Királyról olvastam; a’ kinek ha Miniszterei az igazat meg-mondották, a’ szájokat bé-varratta; ha pedig hallgattak, a’ füleikig hasíttatta. Az elsőt a’
Censura, a’ másikat pedig tí tselekedhetnétek velem. – Igaz ugyan, hogy már a’
Bastille’ helyén Szabadság’ Templomát építettek;
*A Bastille-t a párizsi nép 1789. július 14-én elfoglalta és lerombolta (l. a Mindenes Gyűjtemény korabeli cikkét: A’ Bastillének rövid le-írása, 1790. III., 16. sz., február 24., 249–253.).
– de vallyon áll-e már Kassán a’ Fanatismus’ és rab-gondolatok’ helyén építtetett Szabadság’ Temploma? ezt nem tudom. Ha erről bizonyossá tesztek, fogadom, hogy őszibe-tsavarodott fejemről a’ Márs’
* sisakját óltáratokra függesztem; és mikor M – – barátommal
*Batsányi Arankához szóló levelének utalása szerint legvalószínűbben az említett Márfit kell itt értenünk, akit Márfy Lipóttal, Bessenyei egykori testőrtársával, későbbi Baranya megyei főadószedővel azonosíthatunk (BJÖM. II. 503–504.).
a’ Horvát-kúti borból jól fel-hörpentek, Anakreon-ként még a’ Szerelemről-is dúdolok; – de keveset, mert
turpe senex miles, turpe senilis amor. **„csúf az öreg harcos, csúf az öreg szerető” (Ovidius: Szerelmek, 1. 9. 4., Gaál László fordítása).
Ha ki-józanodom pedig, akkor Póppal,
*Alexander Pope* Essay on man című tankölteményét fordította Bessenyei György és Sándor is.
Szenekával,
* János Jakabbal
(Rousseau-val),*Helvétziussal,
*Claude-Adrien Helvétius.* A korabeli Magyarországon azonban Paul Henri Dietrich Holbach (1723–1789), a Systčme de la Nature szerzője is e néven volt ismeretes (vö. Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Tanulmányok, sajtó alá rendezte Borbély Szilárd, Debreczeni Attila, Orosz Beáta, Bp., 2002, 126–128.).
’s több szomorú józan Filozofusoknak árnyékaikkal-is társalkodni tudok; – mert meg kell vallanom, hogy már a’ Múzsám többször rántzollya-öszve homlokát, mint-sem mosolyog. Ha illyen társnak hasznát vehetitek, írjátok-meg; – fogjátok tapasztalni, hogy barátotokat azon lélek elevenítti, a’ melly títeket: t.i.
az Igazságnak és
Hazájának szeretete; ’s tsekély szerzett tálentomát a’ véka alá nem fogja rejteni. Tsak határt ne szabjatok lelkemnek, mellynek
karaktere határ-nélkűl-való. – ’s a’ t. –
Addig-is, hogy róllam itélhessetek, íme el-kűldöm egynehány verseimet:
M – – Barátomhoz.
Sem azt, hogy a’ lelkem, sem azt, hogy a’ testem
Mit mível, és mint van, Barátom, nem festem;
Mert ezen két létnek belső kerekei,
Az Istennek titkos bőlts végezései.
Ha ezt meg lehetne fogni az embernek,
Azonnal társai lennénk az Istennek.
Halandó embernek nints arra szüksége,
Hogy néki fel-nyíllyon a’ titkoknak vége.
Elég az, hogy birunk minden tehetséggel,
Szerentsésen élni. M’ért vagy hát kétséggel?
Hogy talán a’ lelked testednek rossz törvényt
Szabott, és ez-által készítt néked örvényt?
Ne hidd ezt, Barátom! mert a’ test és lélek
Egymással egésszek, egymás nélkűl felek.
Ezek hívek eggyütt; eggy ösvényen járnak;
Soha ellenkezést egymástól nem várnak. –
Nem-de nem látod-e, hogy belénk öntötte
Létünk’ fenn-tartását lelkünk, ’s meg-kötötte?
Ellenkező törvény hogy’ lehet hát bennünk? –
Ezen két baráttal, hidd-el, kell eggyeznünk.
Úgy adta a’ környűl-állás, mikor ezeket a’ tsekély verseket írtam, hogy tsupán tsak mint Filozofus, nem pedig mint Teologus, írjak; azért meg ne botránkozzatok. – – Ide írom még eggy a’ Magánosságról készített munkátskámnak (mellyet idővel, ha tetszik, meg fogok kűldeni) utólsó verseit:
Bóldogságomat én tsak ebben találom,
Hogy-ha lelkem tsendes, mikor meg-visgálom.
Egészség, szép asszony, jó barát, bor, kenyér,
Az egész Világnál, ’s kintsénél, többet ér.
BESSENYEI SÁNDOR.
Dragonyos Kapitány.
FELELET.
SOMOGYBÓL, téli szállásodról hozzánk-útasított betses leveled, tsak mostanság érkezék kezeinkhez. Nagy örömünket okozta olvasása; mind azért, hogy tetszésedet meg-nyerni szerentsénk vólt, mind pedig, és fő-képpen azért, hogy, kedves M – – barátoddal eggyetemben, előbbre-is akarod segélyteni Hazánk’ hasznára intézett igyekezetünket. Kár, hogy a’ reánk-halmozott nagy ditséretek miatt ki nem nyomtattathattyuk egésszen, szép-elevenségű gondolatokkal, ’s természetes, tiszta magyarsággal készűltt leveledet. Példa lehetnél általa sokaknak, miként kellessék a’ köz jónak munkás elő-mozdíttásáról gondolkodni. –
Ígéred, hogy közleni fogod velünk némelly darabjaidat, ha meg-hallod tőllünk, hogy szabad az Igazságot társaságunkban énekelni. Igen-is! sőt fő törvényünk az mí-nékünk, hogy soha őtet leg-kissebben-is, tudva, meg ne sértsük. A’ ki őnéki leg-hívebb, leg-egyenesebb követője, az leg-érdemesebb a’ mí tiszteletünkre-is. De tudhatod azt még-is, hogy az Igazság sem mutattya szűzi mezítelenségét, mindenkor, mindenek előtt. Vígyázva jár ott, hol botránkoztatástól tart; ’s azok előtt fedezi-fel inkább magát, kik elég erős szemekkel birnak, mennyei fényességének kár nélkűl való nézésére. Az okos, betsűletes-szívű, tudós Hazafi, ki igazán akar használni Nemzetének; mindenkor vígyázva, ’s valami kis félénk bátorsággal ír; mindenkor szorgalmatos figyelmetességgel meg-fontollya: vallyon, hazafi-társainak mostani gondolkozások’ modgyához, erkőltsi állapottyokhoz, ’s természeti hajlandóságokhoz, – és különösen az időnek környűl-állásaihoz képest, mitsoda foganattya lehet közre-botsáttandó munkájának? – Vagynak p. o. ollyan igazságok, mellyeknek fel-fedezése gyakorta ártalmas lenne, és a’ mellyeknek eleven festése néha egész Országokat tűzbe hozhatna. – ’s a’ t.
A’ KI-ADÓK.