– HA meg fognám tőlletek érteni, hogy Museumotokban az Igazság és gondolkozó Lélek olly szabadon lebeghet, mint a’ vértse a’ levegőben: úgy talán adhatnék el-kezdett épűletetekhez, ha nem szegelet-követ-is, leg-alább töreket és polyvát, mellyel sarat gyúrhatnátok. Ha, mondom, meg fogjátok írni, hogy az Igazságot veletek (mint természetes, és nem oskolai Filozofusnak) énekelni szabad: akkor némelly darabjaimat fogom veletek közleni. De, meg-vallom, tartok, hogy úgy ne járjak, mint egy, nem tudom mitsoda, vad Királyról olvastam; a’ kinek ha Miniszterei az igazat meg-mondották, a’ szájokat bé-varratta; ha pedig hallgattak, a’ füleikig hasíttatta. Az elsőt a’ Censura, a’ másikat pedig tí tselekedhetnétek velem. – Igaz ugyan, hogy már a’ Bastille’ helyén Szabadság’ Templomát építettek; – de vallyon áll-e már Kassán a’ Fanatismus’ és rab-gondolatok’ helyén építtetett Szabadság’ Temploma? ezt nem tudom. Ha erről bizonyossá tesztek, fogadom, hogy őszibe-tsavarodott fejemről a’ Márs’ sisakját óltáratokra függesztem; és mikor M – – barátommal a’ Horvát-kúti borból jól fel-hörpentek, Anakreon-ként még a’ Szerelemről-is dúdolok; – de keveset, mert turpe senex miles, turpe senilis amor. Ha ki-józanodom pedig, akkor Póppal, Szenekával, János Jakabbal (Rousseau-val), Helvétziussal, ’s több szomorú józan Filozofusoknak árnyékaikkal-is társalkodni tudok; – mert meg kell vallanom, hogy már a’ Múzsám többször rántzollya-öszve homlokát, mint-sem mosolyog. Ha illyen társnak hasznát vehetitek, írjátok-meg; – fogjátok tapasztalni, hogy barátotokat azon lélek elevenítti, a’ melly títeket: t.i. az Igazságnak és Hazájának szeretete; ’s tsekély szerzett tálentomát a’ véka alá nem fogja rejteni. Tsak határt ne szabjatok lelkemnek, mellynek karaktere határ-nélkűl-való. – ’s a’ t. –

Úgy adta a’ környűl-állás, mikor ezeket a’ tsekély verseket írtam, hogy tsupán tsak mint Filozofus, nem pedig mint Teologus, írjak; azért meg ne botránkozzatok. – – Ide írom még eggy a’ Magánosságról készített munkátskámnak (mellyet idővel, ha tetszik, meg fogok kűldeni) utólsó verseit:

SOMOGYBÓL, téli szállásodról hozzánk-útasított betses leveled, tsak mostanság érkezék kezeinkhez. Nagy örömünket okozta olvasása; mind azért, hogy tetszésedet meg-nyerni szerentsénk vólt, mind pedig, és fő-képpen azért, hogy, kedves M – – barátoddal eggyetemben, előbbre-is akarod segélyteni Hazánk’ hasznára intézett igyekezetünket. Kár, hogy a’ reánk-halmozott nagy ditséretek miatt ki nem nyomtattathattyuk egésszen, szép-elevenségű gondolatokkal, ’s természetes, tiszta magyarsággal készűltt leveledet. Példa lehetnél általa sokaknak, miként kellessék a’ köz jónak munkás elő-mozdíttásáról gondolkodni. –