Széphalom, 1810. április 7-én.
Legdrágább Barátom!
Szívből gratulálok a soproni professzorsághoz, halhatatlan Kisem levele szerint március 23-án választották meg az állásra. Menjen, kedves Barátom, menjen oda. A szomolnoki evangéliumi prédikációkhoz képest teljesen más Kis közelségében lenni egy olyan városban, ahol akad néhány jó elme, közel Bécshez, Pozsonyhoz és Győrhöz. Nem tudom, hogy mennyit fog keresni ott, pedig ez egy olyan pont, amelyet nem lehet és nem is szabad teljesen elfelejteni. De Szomolnokon sem jutott Önnek sok. Mily nagy fájdalmat okoz majd nekem, hogy elveszítek egy ennyire szeretett barátot, mint Ön. Mégis azt kívánom, döntsön úgy, hogy elmegy. Irodalmi kapcsolatait bizonyára nagyon előnyösen érinti majd ez az áthelyezés, s mivel közel lesz Bécshez, alkalma adódhat arra is, hogy megcsinálja a szerencséjét, ahogy ezt a világ nevezi. – Türelmetlenül várom megtudni, hogy mit fog tenni.
Még mindig fekszem. Ha fel is kelek utánanézni, hogy mit dolgozik a kertészem, úgy csakhamar vissza kell feküdnöm. Az orbánctól és az aranyértől már megszabadultam; cserébe hurut kínoz és nátha.
A legutóbbi levelemben elszámoltam magam; hiszen az újhelyi vásár csak ezen a héten van. Emiatt később kapja meg majd a csomagját, mint ahogy jeleztem.
Rath meghalt. Nálam van egyik Fábrihoz írt figyelemre méltó levele a zelota lutheranus prédikátorok újakkal szembeni viszályából. Érdemes arra, hogy megjelenjen nyomtatásban az Intelligenzblattban.
Sípos és Kézy szép költeményei úgy elragadtak, hogy én is írok valamit szép főhercegnőnk menyegzőjére. Szívesen mutatom magam olyannak, amilyen vagyok, és az Önhöz hasonló baráttal szemben nem is tudom, hogy miért kellene álszerénységbe burkolóznom. De az az igazság, hogy nem tartottam vagy tartom különösebben fontosnak a költeményemet. Más okból küldtem el a Szentes-féle könyvnyomdába Patakra, nem mert azt képzeltem, hogy így tetszést, csodálatot kelt. Ezenközben olyan nagyon megtetszett a költemény Síposnak és Kézynek, hogy azt bizonyosan soha nem vártam, és a legkevésbé sem az ilyen elméktől. Előbbi ezt az első magyar költeménynek nyilvánítja: a másik azt mondja, hogy ezt a verset megírni előbbre való, mint tulajdonolni nagyon gazdag nagybátyám, Kazinczy Péter vagyonát. – Én viszont úgy tartom, hogy a Wesselényihez címzett epigrammám, vagy az Erdő című művem értékesebb száz ilyennél. –
Ítélje meg saját maga:
A’ NAGYSÁG’ és SZÉPSÉG’ DIADALMA.
Napoleonnak ’s Luízának menyegzőjöknél.
Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Cyprisz elől őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg:
*bántott-meg<,>:
Párizs bosszúlja-meg estem’!
Igy szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez, ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng, füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gábrielám.
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!” –
’S ah! a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját;
’S ah! szalad a’ remegő Spréai szép Amazon.
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthard
*Fölé írva: Bernhárd.
reng vala lábai alatt. –
Paean! ió Paean, nagy Férjfi! kiálta Cythére;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is!
Pallasz néked erőt és bölcseséget adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime, Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’
*Fölé írva: Országom’
legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszêit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs kebelemben dísz, mellyet nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzött
*Fölé írva: győzön
Cyprisz is általatok!
*Utána záróidézőjel, a kezdete nem található e forrásban, elhagytuk ezt is.
–
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld:
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
______________________________
Az epigramma tíz sorral hosszabb a leghosszabb Martialisnál. Mégis túllépi a mértéket a vers és Napóleon.
Itt a fordítás; mert erre bizonyosan szüksége lesz: nálam van
Zwey tausend Jahre und noch mehr waren vorbey, und die et soror et coniux des grossen Donnerers war ihres Hasses müde. Die aus seinem Schädel gebohrene nicht also! es schmerzte sie noch, dass der Richter auf Ida sie vor Venus zurücktreten hiess. Paris hat mich beleidigt: mein Rächer werde Paris! So sprach sie, und rief Napoleon auf das Schlachtfeld hervor. Dieser kommt; und, so wie da Mars seinen Wagen besteigt, und sich mit mæchtigem Arm auf die ins Lange gezogene feindliche Geschwader hinstürtzt: so wirft dieser alles um, so zertritt er, so tödtet er, so verwüstet er alles wohin immer ihn seine [...] hinreisst; und Flamme, Rauch, Wehklagen und Schrecken erfüllen weit umher den Himmel. – Cypria ward gewaltig erzittert. „So kæmpfte der tapfre Achill und Diomed und der schlaue Ulyss nicht! sagt sie. Dieser ist mehr wie Alexander, Cæsar, die Karle, und derjenige, den meine Gabrielle mir zum Getreuen gemacht (Heinrich). Die Zeit fordert hier neue Strategeme: Minerva und cefier [!] Héros sollen vor der schönen Amazone der Sprée erzittern.” Ah, und die schöne Amazone der Sprée beginnt die Schlacht; und ach, es flieht bebend die schöne Amazone der Spree! Und dem Siegenden erbeben die Thürme von Berlin, so wie der gro[ss]e Gotthard unter seinen Tritten erbebte. – „Pæan! io Pæan, du grosser Krieger! rief Cythere; Kommt, und werde von nun auch mein Liebling. Pallas gab dir Kraft und Weisheit: ich gebe dir die hohen Preise deiner Thaten, die ohne Beyspiel glӕnzen. Siehe, meine Therese schönes Srößling rejetton [!], Luize, die erste Zierde meines Paphos flieht in deine Arme. Sie habe Ich erzogen, und die himmlische Reize meines Frühlings habe ich auf die rosigen Wangen und auf die reizende Lippen gelegt. Es ist kein Reiz an meinem Gefolge, welchen Louise nicht besæsse; Keiner an mir, den nicht auch sie habe. Nimm sie, und Ende sey der ewigen Feindseligkeit. Tritonia hat durch euch gesiegt: nun siege auch Cypris durch euch! – Jupiter intonuit lævum, und Himmel und Erde klatschen. Aber Oesterreich senkt sich bey dem Entfernen seines Schutzengels zur Traurigkeit.
___________________________
Mit szól hozzá? Síposnak vagy Kézynek van igaza, vagy nekem? – Hogy miért költöttem ezt a verset, azt elárulja a vers, és Ön ért engem.
Kis elkészült a magyar versekben lefordított horatiusi episztolák első könyvével, melyeket Wieland megjegyzéseivel akar kinyomtattatni. El vagyok ragadtatva a hír hallatán. Kellemesebbet nem is kaphattam volna. Éljen igen boldogul, és írja meg hamarosan, hogy elmegy-e Sopronba vagy sem! ––