MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Használat

fogalmak

I. A menürendszer

A jelen elektronikus kiadásban az életmű összes szövegforrása szerepel kritikai és olvasószöveggel egyaránt. Az egyes szövegekhez való eljutás a menüben definiált belépési profilokon keresztül, illetve teljes szövegű kereséssel lehetséges. A belépési profilok olvasási opciók, vagyis a kiadásnak nincs rögzített struktúrája, a felhasználó maga dönt, hogy milyen elrendezésben kívánja megtekinteni az életművet, milyen elérési utat választ az egyes szövegekhez.

1. Belépési profilok az összes szövegforráshoz

Az első négy belépési profil a kiadásban található szövegforrások összességéből alkotja meg az olvasás rendjét. A Műfajok kínálja a könyv médiumához legközelebb álló olvasásmódot, azáltal, hogy követi a kritikai kiadások szokásos kötetbeosztását és az időrendi elvet, igaz, erős filológiai korlátok közé szorítva azt. Szétválasztja ugyanis a pontosan, a közelítő és a hozzávetőleges pontossággal, valamint a bizonytalanul keltezhető műveket (évszámmal, kötőjeles évszámmal, ʼelőtt, után, körülʼ megnevezésekkel, valamint kérdőjellel jelölve ezeket). A Kronológia ugyanezt a differenciált időrendi szerkezetet a teljes életműre vonatkoztatva kínálja. Az egyes belépési profilokban a Műcímek végső elrendezése mindig a betűrendet követi, a Betűrend belépési profil ezt az elemi elérési utat a teljes életműre kiterjeszti. A Kronológia és a Betűrend a teljes életmű eléréséhez egyaránt két elérési utat kínál: a Szövegforrások vagy a Szövegidentitások szerinti elsődleges rendezésben. A Forrástípusok a szövegforrások típusának és jellegének e kiadásban alkalmazott nómenklatúráját kínálja elérési opcióként, ezek a kategóriák tűnnek fel a szövegforrás-navigátor harmadik oszlopában is.

Az Önálló és a Gyűjteményes kötetek a Kazinczy által összeállított nyomtatott kötetek, az ugyancsak Kazinczy által összeállított Aprónyomtatványok egy vagy több művet tartalmazó, többnyire ívrét vagy annál kisebb nyomtatványok. A Folyóiratok és a Hírlapok értelemszerűen a megjelenési gyakoriságukban különböznek, a Könyvrészletek a más szerzők könyveiben található Kazinczy műveket jelentik, az Utólagos publikációk a Kazinczy halála után publikált szövegek megjelölésére szolgál.

Az autográf, vagyis saját kézzel készült kéziratok alapvetően tisztázatok és fogalmazványok lehetnek, amennyiben nem dönthető el a fogalmazvány vagy tisztázat jelleg, úgy a megnevezés egyszerűen csak 'autográf'. A Másolat idegen kéztől származó szövegforrás, a Körlevél csak a címzettekben eltérő levél, esetleg nyomtatottan, kézzel aláírva.

2. Belépési profilok válogatott szövegforrásokhoz

A következő négy belépési profil a kiadásban található szövegforrások összességéből válogatva alkotja meg az olvasás rendjét. A Szerzői kompozíciók belépési profil a Kazinczy által összeállított kötetekhez, kiadásra szánt kéziratokhoz, művek tervszerű összeírásaihoz vezeti el a felhasználót. A Fordítások az életmű műfordítás részlegének önálló olvasását kínálja, egyrészt a Kazinczy által fordított szerzők szerinti csoportosításban, másrészt műfajok szerinti bontásban. A Levelezés belépési profilja a teljes levelezéshez vezet, ez csak innen érhető el, mert a Műfaj profil Levelek menüpontjából a Kazinczyhoz írottak, minthogy nem az ő művei, nem látszanak. Az itt kínált harmadik előválasztási lehetőség, a Levélváltások a páros levélkapcsolatokat olvasását biztosítják (ha mindkét féltől van egynél több levél).

A negyedik belépési profil, A Kritikai kiadás kötetei a megjelent kötetek rendjében, azok sorszámaival teszi elérhetővé a műveket, kiépítve a jelen elektronikus kiadás kapcsolatát az előzményét jelentő könyvsorozattal.

3. Speciális olvasási opciók

Az Összetett keresés a belépési profilok böngészési lehetőségeit együtt alkalmazó leválogatási opció, a felhasználó saját szempontjai szerint. A Teljes szövegű keresés az adatbázis egészében való keresésre ad lehetőséget, a felhasználó által választott szavak, szókapcsolatok szerint, a találatok szövegkörnyezetükkel listázódnak ki, ahonnan az adott szövegforrás közvetlenül elérhető.

II. A navigátorok

1. Szövegforrás-navigátor

A szövegforrás-navigátor hálózati csomópont, mely kapcsolótáblaként is funkcionál. Minden szövegforráshoz tartozik egy szövegforrás-navigátor, melyben táblázatos formában megtalálhatóak a forrásra vonatkozó legfontosabb adatok és a hozzá kapcsolódó magyarázatokhoz vezető linkek.

első oszlop
Ebben az oszlopban az adott szövegforrásnak a szövegidentitáshoz tartozó további forrásokkal való viszonyarendszere rajzolódik ki. Az itt alkalmazott fogalmak a következők:
  • szövegforrás
    A jelen kiadás alapegysége a szövegforrás, mely egy fizikai léttel bíró (kéziratos vagy nyomtatott) dokumentum. Ha egy szövegforrás több szövegállapotot őrzött meg, azok külön-külön sorban jelennek meg.

  • társszövegforrás
    A szövegforrások összevetése során egyező vagy nagyon hasonló szövegállapotúnak minősített szövegforrások a társzövegforrások, melyek együttesen az alakulástörténet egy fázisát jelentik.

  • szövegváltozat
    A szövegforrások összevetése során különböző szövegállapotúnak minősített szövegforrások szövegváltozatokat képeznek, melyek az alakulástörténet két vagy több fázisát jelentik, attól függően, hogy hány egymástól eltérő szövegállapot különíthető el.

  • összetartozó szövegforrások
    Az összetartozó szövegforrások olyan szövegforrások, melyek külön-külön csak egy adott szöveg egy-egy részét tartalmazzák, így ezek összeillesztésével biztosítjuk a teljes szöveg közölhetőségét. Két esetben alkalmazzuk: a) ha egy eredetileg egységes kézirat az idők során részekre bomolván jelenleg külön-külön kézirattári jelzeten található, ezáltal történik meg újbóli összeillesztésük, vagyis az eredeti állapot helyreállítása; b) ha egy adott szöveg csak eredetileg is különböző, de töredékes kéziratokban áll rendelkezésünkre, akkor önálló forrás voltuk megtartása mellett egymáshoz kapcsoljuk őket, hogy a teljes szöveget legalább montázs jelleggel közölhessük.

  • kapcsolódó szövegforrás
    A szövegidentitáshoz nem szövegszerű egyezések által kötődő szövegforrásokat kapcsolódó szövegforrásoknak nevezzük, ezek nem részei a genetikus szövegnek sem. A kapcsolódó szövegforrások sokfélék lehetnek, idetartoznak a művázlatok, egy adott mű verses és prózai kidolgozásai, különböző paratextuális elemek, pl. előbeszédek, jegyzetek önálló kéziratos szövegforrásai, leveleknél a válasz–viszontválasz kapcsolat, különféle tartalmilag kötődő dokumentumok.


második oszlop
Az oszlop első sora az adott forrás címét, második sora önálló forrás esetén a pontos jelzetet vagy könyvészeti adatokat, nem önálló forrás esetén a szövegforráscsoport vagy kéziratcsomó megnevezését és az adott forrás azon belüli helyét adja meg.

harmadik oszlop
Itt találhatóak a források típusára (nyomtatott vagy kéziratos és ezek altípusai, ahogy a vonatkozó belépési profil nómenklatúrájában szerepel), jellegére (önálló, csoportos, kéziratcsomó része) és keletkezési idejére vonatkozó alapadatok.

negyedik oszlop
Itt lehet váltani a kritikai és az olvasószöveg, valamint a genetikus szöveg között, s innen érhetőek el a forráshoz tartozó szöveges magyarázó jegyzetek is, úgymint a keletkezéstörténet és az alakulástörténet. Az alakulástörténet az egy szövegidentitáshoz (és a genetikus szöveghez) tartozó szöveges jegyzet, amely feltárja az összes szövegforrás keletkezési körülményeit és meghatározza időrendjüket. Mikor egyetlen szövegforrás alkot egy szövegidentitást (vagy bármely más okból egy szövegforrás keletkezését önmagában kell leírni), keletkezéstörténeti jegyzet foglalja össze a szükséges információkat. További opciók is lehetnek, úgymint fordítások esetén az eredeti mű adatai vagy különféle kapcsolatok jelzése.

2. További navigátortípusok

  • forráscsoport-navigátor
    A szövegforrás-csoportokhoz tartozó navigátor szerkezetében és funkciójában a szövegforrás-navigátorhoz hasonló, de sem társszövegforrásokat, sem szövegváltozatokat nem tartalmaz.

  • szövegmező-navigátor
    Az egyes források olvasószövegeiben elkülönített szövegforrásrészek szövegmező-kapcsolóval vannak ellátva, melyek a szövegmező-navigátort aktiválják. E navigátor legfőbb funkciója, hogy általa leválogatható annak a szövegmezőnek az összes eleme, amelyhez a kérdéses szövegforrásrész is tartozik. Ugyancsak innen indíthatóak olyan keresések, melyek a kiadás egészéből kigyűjtik az adott szempontok (életrajzi és történeti kronológia, események) szerint egymáshoz rendelt szövegmezőket, továbbá az egyes szövegmezőkhöz kapcsolódó magyarázatokat.

  • szövegidentiás-navigátor
    Ez abban különbözik a szövegforrás-navigátortól, hogy nem jelöl ki viszonyítási pontot, amelyhez képest a többi forrás társszövegforrásnak vagy szövegváltozatnak minősül, hanem a források viszonyait egymáshoz képest mellérendelten ábrázolja. A források sorrendjét a táblázatban a megállapított alakulástörténeti folyamat, az időrend határozza meg.

A jelen kiadás alapegysége a szövegforrás, mely egy fizikai léttel bíró (kéziratos vagy nyomtatott) dokumentum.
A kritikai szöveg az alapjául szolgáló szövegforrás betűhű átírását és szövegkritikai feldolgozását jelenti önálló szövegben, a szerzői javítások regisztrálásán túl beleépítve a sajtó alá rendező által szükségesnek ítélt emendálások jelzését is.
Az olvasószöveg egy szövegforrás megállapított, emendált szövegét jelenti, s így a kritikai szövegen alapul. Ez a megtisztított, olvashatóvá tett szöveg, mely szövegkritikai jegyzetet nem tartalmaz, a sajtó alá rendező magyarázó jegyzeteit foglalja magában.
Minden szövegforrás megőriz egy vagy több szövegállapotot, annak megfelelően, hogy hány lejegyzési fázisban formálódott. Több különböző, de egymással szövegszerűen összefüggő szövegforrás szövegállapotai összevethetőek, s ennek során egyezőnek vagy különbözőnek minősülnek.
A szövegforrások összevetése során egyező vagy nagyon hasonló szövegállapotúnak minősített szövegforrások a társzövegforrások, melyek együttesen az alakulástörténet egy fázisát jelentik.
A szövegforrások összevetése során különböző szövegállapotúnak minősített szövegforrások szövegváltozatokat képeznek, melyek az alakulástörténet két vagy több fázisát jelentik, attól függően, hogy hány egymástól eltérő szövegállapot különíthető el.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A szövegváltozatok együttese jelenti a szövegidentitást, azt a virtuális egységet, amely a különböző változatokban megnyilatkozik minden lényegi eltérés ellenére is.
A genetikus szöveg a szövegidentitást képező források kritikai szövegeinek összevető olvasására kínál lehetőséget, generált táblázatos formában egymás mellé rendezve azokat, megjelenítve így a szövegidentitás alakulási folyamatát.
A genetikus szöveg a szövegidentitást képező források kritikai szövegeinek összevető olvasására kínál lehetőséget, generált táblázatos formában egymás mellé rendezve azokat, megjelenítve így a szövegidentitás alakulási folyamatát.
A több önálló szövegforrásból álló egység a szövegforrás-csoport, amely esetében a szerzői kompozíciós szándék vagy a forrás fizikai adottsága a csoportképző elem (szemben a szövegidentitással, ahol a szövegforrások közötti genetikus természetű kapcsolat). Egy szövegforráscsoport nem feltétlenül azonos a benne található szövegforrások puszta összegével, kötetek, ciklusok esetében paratextuális elemeket is tartalmazhatnak, melyek csak az adott forráscsoportban lelhetőek fel.
Egy adott szövegforrás tagolásával jönnek létre a szövegforrásrészek, egy szövegforrás-rész tehát egy szövegforráson belüli egy szövegegység. A szövegforrás-részek a kritikai szövegben a szövegszerű kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegszekvenciákhoz kapcsolódnak, az olvasószövegben tartalmi kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegmezőkhöz kapcsolódnak (épp ezért a szövegforrás-részek határai nem feltétlenül esnek egybe a kritikai és az olvasói szövegben).
Egy adott szövegforrás tagolásával jönnek létre a szövegforrásrészek, egy szövegforrás-rész tehát egy szövegforráson belüli egy szövegegység. A szövegforrás-részek a kritikai szövegben a szövegszerű kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegszekvenciákhoz kapcsolódnak, az olvasószövegben tartalmi kapcsolatok alapján jelöltetnek ki és szövegmezőkhöz kapcsolódnak (épp ezért a szövegforrás-részek határai nem feltétlenül esnek egybe a kritikai és az olvasói szövegben).
Egy szövegidentitás kritikai szövegeinek egymással szövegszerű kapcsolatban lévő szövegforrás-részei szövegszekvenciát alkotnak (miként a teljes szövegforrások genetikus szöveget). A szövegszekvencia a szövegek összevetésének, a szövegalakulás feltárásának eszköze (elsősorban hosszú szövegek esetében), így a kritikai szövegekhez kapcsolódik, azok által jeleníthető meg, a szövegben elhelyezett szövegszekvencia-kapcsolóval.
A különböző olvasói szövegek egymással tartalmi kapcsolatban lévő szövegforrás-részei és akár önálló szövegforrások is szövegmezőt alkotnak. A szövegmezőt tehát tartalmi elemek képezik meg, az értelmezés eszköze, épp ezért az olvasószövegekhez kötődik.
Az autorizált másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely létrehozásának eredeti célját követően Kazinczy birtokába került, aki megőrizte, használatba vette azt, saját kezű bejegyzésekkel dokumentálva mindezt. Ezen (eredetileg gyakran felhasználói) másolatok ily módon az autográf státusával ruházódtak fel a szövegforrás hitelességét illetően, ami persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.
Az archiválási másolat olyan szövegforrás vagy szövegforrás-csoport, amely bizonyíthatóan azzal a céllal jött létre, hogy megőrizze Kazinczy valamely eredeti szövegét. E célzat akkor tekinthető bizonyítottnak, ha a szövegforrás vagy szövegforrás-csoport explicite megjelöli Kazinczy nevét szerzőként, lehetőleg utalva a keletkezés idejére, körülményeire, s csoportos szövegforrás esetén csak Kazinczyhoz kötött szövegeket tartalmaz, továbbá a szövegforrástól független filológiai adat is hitelesíti. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapotuk is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.
A felhasználói másolat az autorizált, illetve az archiválási másolattól eltérően eredendően nem szolgál az életmű továbbalakításának terepéül, illetve megőrzésének eszközéül, a másoló pusztán a saját szándékainak megfelelően, a maga céljaira készítette azt. Hitelesnek csak abban az esetben tarthatjuk, ha azt a szövegforrástól független filológiai adat is igazolja. Ez persze azt nem jelenti, hogy szövegállapota is minden elemében (helyesírásában, tördelésében, szavában stb.) teljes mértékben hiteles lenne, lehetne.
Bizonyító erejű filológiai adatnak tekintjük (a másolat léte mellett, azon kívül), 1. ha Kazinczy valamely autográf műcímjegyzékén szerepel az adott szöveg címe, s az azonosítás teljesen egyértelmű; 2. ha nem autográf, de egyébként bizonyítottan és bizonyíthatóan hiteles címjegyzékek tartalmazzák; 3. ha szövegszerű megfelelések/egyezések vannak más, kétségtelen hitelességű Kazinczy szöveggel vagy szövegváltozattal; 4. ha egyéb dokumentum (pl. levél, jegyzőkönyv, emlékezés) egyértelmű utalása alapján azonosítható valamely szövegforrás Kazinczy műveként.
A belépési profilok a menürendszerben kínált olvasási opciók, segítségükkel a felhasználó maga dönt, hogy milyen rendezésben kívánja megtekinteni az életművet, milyen elérési utat választ az egyes szövegekhez.
Hálózati csomópont, mely kapcsolótáblaként is funkcionál. Négy típusa van, attól függően, mihez tartozik, mit jelenít meg a kiadás hálózatos szerkezetében: szövegforrás-, szövegforráscsoport-, szövegmező-, szövegidentitás-navigátor.