MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szemrehányás.
Lilla!*
Az aláhúzott szavak a kéziraton kétszer aláhúzva.
míg ingó kegyelmed
Tiszta szívemhez hajolt,*
hajölt em.
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?

Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra, gyászra*
<fordú>
változának
Tűneményes álmaim.

Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más Nyalánk’*
Az N n-ből jav.
szerelme,
Mint Zefir, körűlte leng.

Néked is, szép Rózsaszálam,
(Szád ’s szemed tagadja bár)
Kedvesebb kezd lenni*
Az e a-ból jav.
nálam
Eggy enyelgő lepke már.

Karja könnyű, csókja édes –
Ah, ne higgy! bizony megejt;
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszvecsúfol ’s elfelejt.

Én pedig, mintsem szavamban
Tégedet csúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamban
Megbocsátok, gyöngy alak!