MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Más.
Lyányka! mig ingó kegyelmed*
A k s-ből jav.
Tiszta szívemhez hajolt,
’S alva tartott szép szerelmed:
Boldogabb nálam ki volt?

Jaj de bezzeg elfutának
Régi kedves napjaim,
Búra gyászra változának
Tűneményes álmaim.

*
Érzem: a’ leányi elme
Nyári árnyékként kereng,
Hogyha más nyalánk’ szerelme,
Mint a’ szél, körűlte leng.

Néked is, szép rózsaszálam,*
Jav. ebből: rózsaszálom
Szád ’s szemed tagadja bár,
Kedvesebb kezd lenni nálam,
Eggy enyelgő Lepke már:

*
Karja könnyű, tsókja édes, – –
Ah, ne hidj*
<,>
bizony megejt,
Máshoz áll el a’ negédes,
Öszve tsúfol ’s elfelejt.

Én pedig mint sem szavamba
Tégedet tsúfoljalak;
Szánlak inkább, és magamba
Megbotsátok, gyöngy Alak!