Georgicon MTAK. K 672/I., 33a–56b. [I. könyv két változatban, II. könyv, III. első 24 sora]
Autorizált másolat. Fogásrész. 1799-1802
Mi teszi széppé a’ vetést; mi tájba jó szántani;
Szőlőt szilfához aggatni; hogy kell barmot tartani;
A’ takarékos méheket melly gonddal kell müvelni;
Kegyes szívű Metzenásom, elkezdem énekelni. –
Ti, ó a’ tágos világnak leg tündöklöbb lámpási,
Kiket kisérnek az égen az Esztendő forgási.
Bache ’s áldott Céres hogy ha kegyességtek*
kegyesséktek Tollhiba, em.
alkotta
Hogy a’ szelid kalászokkal*
A második k n-ből jav.
a’ Föld igy felváltotta
Chaoniának makjait; ’s Achelous vizébe
A’ feltalált szőlő levét vegyíti jó kedvébe
Ti is kik meg halgatjátok a’ munkás Parasztokat
Jertek Faunok, és Driadok: dallom áldásitokat*
Az i utólag betoldva.
És te Neptun ki a’ földbe ütvén hármas villádat
Ki ontád méhéből első hortyogó paripádat
Te is kinek ama kövér Ceának szigetébe
Ezer hó szín tinód legel a’ tős bokros tserébe
Magad Pán juhok örzője Tegeja ligetjeit
’s Litzéum’ bértzit elhagyván, ha Menalod Hegyeit
Kedvelled, légy jelen velem: és te az olaj fának
Első szerzője Minerva: te Gyermek ki magának
A’ görbe ekének hasznát megmutogattad nyilván
Jer te is gyenge Ciprus*
Az s olvhtl. betűből jav.
fát tövestől hozó Silván
Istenek’ ’s Isten Aszszonyok’ a’ kik védelmetekbe
Tartjátok a’ boldog mezőt, jertek mind seregbe
Mind a’ kik holmi magvakból ujj termés[t]*
termés ért. sz. em.
tsiráztattok
Mind a’ kik reá az égből bő essőket hullattok
Te kivált oh Césár kiről nem tudjuk mostanába
Hogy az Istenek köztt mellyik tanátsnak a’ sorába
Fogsz jövendőbe írodni: ’s vallyon hogy a’ Városok
Meg tartoját imádják é benned malyd a’ Lakosok
Vagy pedig kinn a’ Mezőkre kivánsz gondot viselni
A’ mellyért a’ roppant Világ úgy fog téged tisztelni
Mint*
Mind ért. sz. em.
ki az időt jártatod, ’s érleled a’ gabonát
És anyai Mirtusból fűz homlokodra korónát
Vagy hogy Istenévé leszel a’ temérdek Tengernek
’S imádtsága tsak te hozzád megy a’ hajós Embernek,
Maga a’ legvégsőbb Thule uralja Istenséged
És Téthis minden habjain Vőnek vásárol téged
Vagy hogy a’ lassú hónapok*
A sor fölött beszúrva.
tsillagzatjává lészel
’S magadnak hely’t Erigone ’s az Ollók között teszel
Már a’ tüzellő Skorpió lábait öszszébb szedi
És az Égnek*
Az É é-ből jav.
jó nagy részét számodra át’ engedi
Akár mi légy (mert a’ Pokol ne is várjon Urának,
’S te se kivánj Ura lenni illy szörnyű Tartománnak
Bár Elizsium mezejét Görög Ország ditséri
’S hívó*
Az í i-ből jav.
annyát Persefone nem nagy kedvel kíséri)
Nyissál nekem könnyű útat, és mérész feltételem
Nyerjen te nálad kegyelmet; ’s megszánván őtet velem
Jővel az útat nem tudó szegény paraszt munkáshoz;
És még most szokjál hozzá a’ segitségűl híváshoz
Kikeletkor midőn az ősz Hegyekről megerednek
A’ hó vizek, és*
Jav. ebből: ’s
Zefirtől a’ Lágy Rögök engednek
Már nyögjőn Tulkom be vágott ekémnek a’ sullyátol
Tündököljőn szántó vasam kopván a’ barázdától.
Az a’ vetés tesz kívántsi gazdájának eleget
A’ melly két ízbe állottki hideget, és meleget
Gazdag lesz*
A z s-ből jav.
itt az aratás, temérdek élet terem
Ugy hogy meg pukkad*
pukkat ért. sz. em.
tőle, mind a’ tsűr mind a’ verem.
De mig a’ nem esmért földnek munkájához kénnyúlni
Szükség Szeleknek, ’s Idöknek járását megtanúlni
Szükség a’ földek magános tsinnyát is megesmernem
Hol miként szokták mivelni, mi hol terem és minem
Itt vetésnek van dívattya,*
Az í i-ből jav.
amott meg a’ szőllőnek
Itt az önként való gyepek, ott a’ gyümölts fák nőnek
Tmolus*
Tmorus Másolási hiba, em.
illatozó Sáffránt, tömjént meg Arábia
Elefánt tetemet pedig küld mi hozzánk India
De a’ mesztelen Calibsok hozzánk acélt*
azért Értelemzavaró másolási hiba, az eredeti változat acélt volt, e szerint em.
küldenek
Orvosló Hódtökök pedig a’ Pontusba termenek
Más felől Epirus nevel oly derék*
Jav. ebből: ?deres
paripákat
A’ mellyek győzve futjákmeg az Elisi pállyákat
A’ természet minden helyek, és tartományok véget
Akkor tett illy törvényeket és örök szövettséget
Még mikor Deukálion*
Az euk olvhtl. betűkből jav.
az el szórott kövekkel
Meg raká a’ puszta földet a’ kemény emberekkel
Nosza hát forgassák az ujj Esztendő*
Az E e-ből jav.
elejével
Izmos Tulkaid a’ kövér földeket az Ekével.
Hogy a’ ki hánt*
szánt Az első betű a kéziraton sz-nek látszik, másolási hiba, értelemszerűen em.
göröngyöket a’ levegő érhesse
’S a’ porhanyó nyár a’ napnak hevével kifőszhesse
De ha nem olly kövér a’ föld jó lesz ha azt felmettzik
Gyenge barázdákra mihelyt az Arcturus feltettzik
Igy amott a’ kövér vetést nem folytyák el a’ g[y]omok*
gomok Másolási hiba, értelemszerűen em.
Itt magának egy kis nedvet nyér a’ sivatag homok
A’ tarlód más esztendőben ugar képpen pihennyen
Hogy az elresztűlt szántó föld pihenvén öszve menjen
Vagy ott termeszsz jövendőre sárgálló kalászokat
A’ hol tavaly böven szedtél tsörgő tagú babokat
Vagy silány lednek*
Az l k-ból jav.
magvakat, ’s fanyar fige babfejét
Leappritván töredékeny szárát zörgő Erdejét.
Mert ki szárosztják a’ mezőt a’ lenek, ’s a’ zabok is
’S a’ feledékeny álommal béhintett mákok is
De mégis igy esztendőnként könnyű lesz váltogatni
Tsak az ember ne restelje a’ trágyát hordogatni
Elaszott mezejét zsíros ganéljal kövérittse
Vagy lúgos hamuval sovány földeit beterittse
Igy hát pihen a’ szántóföld ha termése változik
Mindazáltal*
Jav. ebből: Mind azáltal
hasznos az is ha szántatlan nyugoszik
Néha jó a’ terméketlen mezőket meg-gyulytani
’S lenge szarát a’ lobogó lángokkal felfalatni.
Vagy azért hogy titkos erőt nyér a’ föld kövérséget;
Vagy hogy a’ láng ki föz minden hibát, ’s rosz nedvességet;
Vagy hogy a’ meleg a’ földnek nyílásit kitágitja
’S vetésünkre a’ nedveket, több útakon inditja
Vagy hogy tömöttebbé tészi a’ lyukatsos Mezőket*
Az ő ö-ből jav.
’S nem hagyja bészivárogni a’ kártékony essőket*
Az ő ö-ből jav.
Nem hadja hogy a’ zöldtséget a’ hév nap kiaszalja
Vagy a’ kemény Északi*
Az ő ö-ből jav.
szél ereje megfagylalja
Sokat segitt szántóföldjén ki gerebje fogával
Megtori*
Megtöri
a’ gyáva rögöt, ’s megvonja boronával
És ki a’ melly barázdákat hányt első menésével
Keresztűl ísmét felszántja rézsút vetett ékével
Igy mindég zaklatja földét, ’s hatalmával intézi:
Ceres ezt a’ magas Égből nem is hijába*
Az i e-ből jav.
nézi.
Szántó Vetők! nedves nyarat száraz*
szárósz Másolási hiba, értelemszerűen em.
telet kérjetek,
Porzó télbe búzátok jó sikeres a’ földetek
Nem másért van hogy Mizia tölt Vermeit hántatja
Gargara bőv aratását nem másért bámulhatja
Mit szóljak én arról a’ ki mihelyt magvát elveti
Mingyárt a’ földjének esik, ’s a’ rögöt tördelteti*
A következő fél sort utólag törölték, olvashatatlan.
Osztán forrást vezet reá, ’s árokba vett vizeket
’S midőn az elégett mező tikkasztja a’ Fűveket
Im a’ dombos tsatornának szemöldők nyílásából
Vizet ütki, melly lebukván a’ Hegynek oldalából
Rekett tsergéssel morzsolja az aprolék köveket
’S hives folyással enyhitti az elszáratt földeket.
Hát a’ ki hogy midőn majd a’ kalászok megtöltenek
Azok’ terhétől a’ gyenge szárok megne düljenek
Az ily’ bújálkodó vetést fűventen meggyomlálja
Mihelyest az olly’ magassan nött mint a’ barázdája
Hát a’ ki a’ ritkás földről levonja a’ tótsákat
Kivált midőn*
Az i e-ből jav.
a’ változó hokba a’ tsatornákat
Felvévén az ár viz mindent béboritt iszapjával
A’ lapájok tele vagynak hínáros motsárjával
De bár az emberek, ’s barmok mindent igy megmunkálnak
Serényen bánnak a’ földel: de mégis kárt tsinálnak
Néha a’ tsintalan lúdak, és a’ Strimon Darvai
Vagy az árnyék, ’s a’ keserű kattan kórók szárai
Maga Jupiter akarta hogy dolgok a’ mezőbe
Munka, ’s mesterséggel menjen, maga kezdte elsőbe
Nem hagyta a’ henyeségtől ellanyhulni Népeit
Búval, gondal köszörülvén a’ halandók szíveit
Ő előtte semmi Paraszt nem szokott még szántani
Nem volt szabad a’ mezőket tzövekre felosztani
Mind közre ment a’ kereset,*
keresest Értelemszerűen em.
’s a’ szabadon maradott
Föld, maga is bár nem kérték mindent önként meg adott
Ő szerzette a’ kígyoknak halálos marásait
A’ prédáló farkasokat, ’s a’ tenger hullámjait
Fákról lerázta a’ mézet a’ tüzet elrelytette
És a’ tsergő bor patakok forrásit bétemette
Hogy az elme, ’s tapasz[talás]*
tapasz Másolási hiba, a másik szövegváltozat alapján értelemszerűen em.
pótolná a’ szükséget
’S találnáki lassan lassan mindenik mesterséget
Az önként nem termő búzát szedné a’ barázdákba
’S*
Másolási hiba, a másik változatban e szó után az szerepel, így a szótagszám sem jön ki, ennek megfelelően em.
[az] elrejtett tűz szikráit ütné ki a’ kovákból
Akkor ültek az odvas fák a’ haboknak hátára
Akkor vigyázott a’ hajos az Égnek forgására
Felszámlálván, ’s el nevezvén a’ Tsillagok ezerét
A’ Kaszást*
Az K k-ből jav.
a’ Fijas tyúkot, és a’ Göntzölszekerét.
Akkor kezdték*
Az első k olvhtl. betűből jav.
tőrrel, léppel rá szedni a’ vadakat
’S a’ bértzekre kibotsátni a’ fürkész agarakat
Egygyik a’ fólyó vizekbe hánnya lutskos varsáját
Másik a’ Tenger öblében keresi a’ prédáját
Akkor éltek az atzéllal, ’s a’ zörgő fürészekkel
(Mert hajdan a’ szilánkos fát hasitották ékekkel)
Béjöttek sok mesterségek: a’ kegyetlen serénység
Meggyöz mindent a’ szükségben kénszerittő szegénység
Ceres volt a’ki szántásra tanittá legelsőbe
A’ Világot, ’s a’ gabonát elhinté a’ Mezőbe
Midőn makja, ’s vad gyümoltse*
gyümöltse
nem volt a’ Szent Erdőknek
És Dodóna már nem adott enni az éhezőknek
Baj is járult a’ búzához, az üszög*
Jav. ebből: üszök
megégeti
A’ sivatag bogáts borzas árnyékába temeti
Elfúlad a’ legszebb vetés a’ Burjánok bészövik
A’ lapuk, mérges konkojok, és vad zabok felnövik
Hanemha földedet mindég tördeled gerebjével
A’ kártékony madarakat ijeszted keleptzével
Mindég árnyék tartó fákat körül te megágazol
És mikor szükség a’ hasznos essőért imádkozol:
Héj! a’ más tölt verme mellett éhen kell ásítani
Az erdőkön a’ le rázott tsermak fog jól tartani
El kell mondanom a’ kemény Parasztnak eszközeit
Mellyek nélkűl meg nem lehet munkálni a’ földeit
Első a’ szántó vas és a’ horgas eke igája*
Itt vége ennek a résznek, a lap többi része üresen maradt.
*
A következő 5 sor a 66a lapra került, elválasztva az előző és a következő résztől. Az első fordításban ezek a sorok a 37a lapon a „3 Vers’ hijja” cím után állnak.
Mellyeket idő’ javába mind elkészits előre
Ha éppen méltó míves vagy*
vaagy Másolási hiba, ért. sz. em.
a’ mennyei mezőre
Elsőben is hajts görbére egy erdőn egy szilfának,*
szilfánák Másolási hiba, ért. sz. em.
Fiatalját ’s ha meghódol tsináld eke’ szarvának
Egy nyoltz lábnyi hoszszú rúdat faragj bé az aljába
*
A másolat a 66b lap tetején folytatódik.
Elmondhatok ha kivánod sok régi szokásokat
Ha nem restelsz megtanulni minden aprólékokat
Kivált szükség nagy hengerrel a’ szérűt meglapítni
Sárját meggyúrni ’s ragadós krétával keményitni
Hogy porhanyóvá ne légyen ’s felne nojje a’ dudva
Sok a’ kártékony ellenség tartsd ezeket is tudva
Sokszor a’ földét házaknak, és tsűröknek kifurja*
Az u a-ból jav.
A’ kis egér, ’s a’ szemetlen vakondok öszvetúrja
Gyakran lehet a’ lyukakba lelni varas békákat
És sok egyébb földbe termett útálatos tsudákat
Gyakran szörnyű zsákmányt tészen a’ zsizsik a’ búzába
A’ Hangya is hogy szükséget ne vallyon vén korába.
Vígyáz rá a’ Diófára hogy midőn kiteritti
Virágit, és illatozó ágait meggörbitti
Ha levélnél több a’ virág gazdag leszsz az aratás
’S nagy meleggel megyen végbe majd a’ hoszszas nyomtatás
De ha árnyékos levéllel búján látod a’ fádat
Tsekély haszonnal töreted polyvát termő szalmádat
Sok babirkálni szokott a’ vetni való magvakkal
Meg ásztatván salétrommal, ’s barna olaj salakkal
Hogy a’ tsalárd*
Az l r-ből jav.
búza tokba nagyobb szemek nöjjenek
’s*
Utólag a sor elé írva.
Bár sok vetnivaló magót vigyázva készittenek
Gyenge tűzön megpárolják: még is elredvesedik
Ha tsak minden esztendőbe a’ nagygyát meg nem szedik
Igy láttam én minden dolgot jóból rosszabbá válni
’S a’ Fátumok erejétől nyomatván alább szálni
Mint ki tsónakját a’ sebes patak ellen indítja
Ha’ karján tágítt azonnal a’ habvissza ránditja
Továbbá ugy kell vigyáznunk az Arktúr*
A k utólag beszúrva.
tsillagára
A’ Gödöllyék, ’s*
A másik változatban ’s a’ ragyogó szerepel, úgy jön ki a szótagszám.
ragyogó kígyó szokott napjára
Mint a’ szeles tengereken útazó hajósoknak
Környékén, a’ tsigás Abid és Pontusi partoknak
Ha a’ Mérték egygyé teszi az éjtszakát ’s a’ napot
Fénybe és homályba borit a’ földön felfél lapot:
Bekellfogni a’ Tinókat, ’s árpát kell vetni szinte
Mig nem az alkalmatlan tél esőt és havat hinte
Mind a’ szántást mind a’ vetést a’ mákok és a’ lenek
Most várják mig szároz a’ föld, és a’ fölhők függenek
Tavaszszal vessél lóherét, a’ nedves barázdába
Tavaszszal jön a’ köles is és a’ bab is munkába
Midőn a’ Bika esztendőt nyít aranyos szarvával
’S hellyt ád a’ hátráló fénynek a’ Kutya elhunytával
De ha búza vetés alá készitted szántásodat
’S tsak gabona termesztésre szántad minden gondodat
Mikor Átlásfijastyukja feljárni már megszűnik
’S a’ Crétai koronának tüzes fénnye eltűnik
Akkor vesd el elkészített magod a’ barázdába
’S Esztendei reményedet ugy tedd a’ föld gyomrába
Sok Gazda még májának a’ lenyukta előtt vetett
De várt gabonája üres kalászokkal fizetett
’S ha ledneket ’s hitván paszulyt fogsz földedbe hinteni
’S nem átallasz Egyiptomi lentsét is termeszteni
A’ lenyugvó Bootesnek jelére vigyázhatol*
vigyázhatok Másolási hiba, ért. sz. em.
Kezdel akkor ’s tél közepig vetésén dolgozhatol
Öt Zónája van az Égnek. Egyik a’ forró delen
Szüntelen pirúl a’ naptól, tűzbe lábbok szüntelen.
Az Ég’ szélén jobbra, balra e’ körűl kettő szorúlt,
Mindenik barna essőkbe ’s kékellő jégbe borúlt.
Ezek ’s a’ középső között más kettőt az Istenek
A’ nyomorúlt halandóknak javára szerzettenek;
És e’ két övön keresztűl egy nagy útat vágtanak
A’ mellyen az Égi jelek görbe renddel fórganak.
A’ mint a’ Riféus hegyek felé és Scythiába
Fel, úgy lenyúlik Világunk Délfelé Africába.
Az a’ sark minékünk mindég magas, de azt úgy vélik,
Lábunk alatt a’ barna Stiksz, ’s a’ mélly poklok szemlélik.
Itt ama’ temérdek Kigyó tekervényes hajlása
Környűl vészi Polusunkat, mint egy nagy viz folyása
Környűl vészi a’ két Medvét (vagy a’ Gontzöl szekerét)
Melly nem meri megmotskolni*
megmostkolni Ért. sz. em.
az Otzeán Tengerét
Amott vagy mord éj vesztegel, ’s örök homály burkozza
Vagy a’ tőlünk elment Hajnal a’ fényt ott is felhozza
’S mikor ránk lehelnek a’ nap’ lángoló paripáji
Ott meg gyúlnak a’ pirosló Este’ késő gyertyáji
Innen tudjukmeg előre millyen idő fog lenni
Mikor keljen az aratást, mikor a’ vetést tenni
Mikor kell hadi gájákkal a’ Vad Tengerre hágni
Vagy az Erdőben a’ fenyőt jó időben levágni
Nem is hijába vigyázunk a’ Tsillagok hunytára,
Költére, ’s az Esztendő négy egyenlő szakasszára.*
A szó első fele olvhtl. szóból jav.
Sokat tesz a’ Paraszt Ember othon hideg essőbe
A’ mit tenni kellet volna dolog tevő időbe
*
A következő sorpár a kéziraton fordított sorrendben áll, de utólag a sorok előtti számozással megcserélte a másoló a sorokat. Ez érdekes, mert a másik fordításon (39b lap) szintén utólagos számozással lett a sorrend megfordítva, de ehhez a változathoz képest éppen fordítva: elöl áll az És Kik megtsorbult… kezdetű sor, utána a Csonakot… kezdetű, előttük pedig számozás jelzi a sorok cseréjét. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi másoló itt szándékosan fordította újra meg a sorrendet, vagy hibázott.
És megtsorbult, a’ vagy tompa Szánto-Vasat hegyeznek
Csonakot vájnak, vagy marhát, és bogját béllyegeznek
Horsz Másolási hiba, a másik szövegváltozaton, amelyről a tisztázat készült, valóban félreérthető az első z írásmódja, könnyen olvasható r-nek, ért. sz. em.
a’ Városból*
A V v-ből jav.
fekete szurkot vagy Malom követ
Maga a’ Hold*
A H h-ból jav.
külömböző napokkal töltöz ködik
Melly jó vagy rosz a’ munkára: kerüld a’ melly ötödik
Plutó és minden Fúriak, ezen a’ napon lettek*
Jav. ebből: <szü>lettek A szü utólag törölve, helyén üres rész maradt.
A’ föld iszonyú magzati tőle ekkor születtek
Zeus,*
Ceus Másolási hiba, ért. sz. em.
Japéth, ’s a’ kegyetlen Tifoeus kik régen
Öszve eskütt öttseikkel hadat vertek az Égen
Háromszor buktattaszéllyel menkövével ezeket
Jupiter, lehempergetvén a’ bértzre tolt bértzeket
A’ hetedik nap szerentsés ujj szőlöket ültetni
Tinót kézen*
készen Értelemzavaró másolási hiba, a másik változatban kézen szerepel, ennek megfelelően em.
szelidítni*
Az i e-ből jav.
vásznot bordába vetni
A’ Tizedik nints ollyan jó: de bujdosóba menni
Legjobb a’ kilentzediken hanem artalmas tsenni
Sok dolgok jobban ütnek ki hideg*
A h sz-ből jav.
éjjel vagy midőn
Az ujj nap leharmatozik a’ friss halynali időn
Éjjel az aszszú réteket, ’s a’ kartsú gabonákat
Leg jobb vágni; szívós harmat járja az Étzakákat*
A szó eleje jav. ebből: éjt
Sok Ember a’ tűznél töltvén a’ Téli Étzakákat
Világánál faragtsálja baltával a’ foklákat
Míg Neje a’ hoszszas munkát danlással édesítti
’S tsörömpölő*
Jav. ebből: tsörömpölö
vetéllőjét vásznán vegig perdítti
Vagy az édes mustnak levét pár tüzőn fözögeti
’S a’ felfort kazán talytékját zöld levéllel le veti
De ám az aranyló vetést dél középbe aratják
A’ megszikkat gabonát is szérűn akkor nyomtatják.
Egy ingbe*
<Meztelen>Egy ingbe Valószínűleg Csokonai kezével a sor elé írva.
szánts, mesztelen vess, télen a’ paraszt henyél
És nagy részint a’ mit nyáron szerzett télen azzal él
Együtt isznak, egygyutt esznek vígan töltik napjokat
Kedvel kínál a’ vídám tél ’s tágítja a’ gondjokat
Mint midőn a’ terhes gályák*
Az ly j-ből jav.
partjokra eljutottak
Reájok a’ víg hajósok koronát akasztottak
De idő is akkor van ám szedni a’ tsermakkokat
Babér ’s olaj fa bogyokat, és vérszin mirtusokat.
Akkor vess a’ szarvasoknak hálót, ’s tört a’ Darvaknak
Akkor essél*
vessél Másolási hiba, a másik változatban essél szerepel, értelmileg az illik a mondatba, e szerint em.
az őzeknek, és a’ füles nyúlaknak
Ha kezedre áll a’ tsepűs Baleári parittya:
Mikor jég tábláttól a’ víz*
Az í i-ből jav.
’s a’ földet hó boritja
Mit szoljak az őszí idők és tsillagzatok felől
És ha a’ nap rövidedik, ’s gyengébb héség áll elől
Mire vígyázzon a’ Gazda, és mit nézzen eleve
Ha a’ záporozó Tavaszt felszijja a’ nyár heve.
És a’ kalás[z]os*
kalásos Ért. sz. em.
takarmány felborzat a’ mezőbe
’S a’ zöld száron a’ tejedző búza dagad a’ tsőbe
Midőn sárgálló*
Olvhtl. szóból jav.
földjére a’ Gazda már vezette
Aratóit, ’s a’ töredék árpa kévét köttette
Láttam én hogy a’ szeleknek fel tsődült minden hada
Melly minden érett Gabonát tövestől fel ragada
Fekete por fellegébe kavarta a’ lengeteg
Szalmát és repülő*
Az ü ű-ből jav.
kalászt szerte szétt a’ fergeteg
Gyakran temérdek víz tábor lepi el a’ szép Eget*
Az E e-ből jav.
’S a’ tengerröl tolult felhők rettentő fergeteget
Vak záporral hömpelgették, a’ nagy Éther leomlik*
A szó vége jav.
’S habjaitól a’ víg*
Az í i-ből jav.
vetés a’ barom bére romlik
Zúgnak a’ nyakig*
nyakik Értelemszerűen em.
telt árkok a’ fel duzzatt víz erek
Buzognak*
Buzoknak Értelemszerűen em.
a’ feltajtékzott hullámtol a’ Tengerek
Maga Jupiter a’ felhők borzaztó éjjelébe
Villogtatja a’ menykövét lángoló jobb kezébe
Melly zendülésre reng a’ föld a’ Vadak megriadnak
És szanaszétt a’ halandók szivei le kushadnak.
Ő pedig susorékoló nyilát fennyen elsüti
’S vagy Ceraoniat vagy Athot, vagy Rodopét leüti.
Neki zudulnak a’ sűrű záporok ’s Austerek
Most a’ ligetek sikoltanak tőle, ’s majd a Tengerek
Ettől tartván, tsillagokra, és hókra vigyáz nagyon
Hogy a’ hideg Saturnus, és Merkur mely’k jelbe vagyon
Kivált féld az Isteneket ’s Céresnek Esztendőbe*
Az E e-ből jav.
Áldozz tavaszkor a’ gyenge fűvel vidult mezőbe
Akkor már kövér a’ bárány és a’ borok ízesek
Sűrük a’ Hegyi árnyékok, az álmok kellemesek
Egész majorod elmenjen Céres’ imádására,
Mellynek téjjel fínom borral vegyitts*
Az első t s-ből jav.
mézet számára.
Három ízbe kerűltesd meg áldozati barmoddal,
Az új vetést, és örömmel kovesd*
kövesd
minden társoddal
Kik Cérest felhangal hijják magokhoz: és a’ sarlót
Senki addig fel ne vegye, levágni az ért tarlót
Mig Céresnek tserfaággal koszorúzott homlokkal
Tárituppos tántzot nem jár, ’s nem innepel dalokka[l]*
dalokka A szó vége lemaradt, értelemszerűen pótoltuk.
Hogy megtudhassuk az essőt, héséget, ’s hideg szelet
Maga Jupiter, előre rendelt bizonyos jelet
Mit jelent a’ Hold,*
A H h-ból jav.
és mikor szünnek meg az Austerek,
Mért tartják ólba a’ marhát a’ mezei emberek.
Ha szél támad, mindjárt vagy a’ tengerek feltolúlnak,
Hánykolódnak ’s a’ nagy hegyek magoktól megzúdúlnak
Vagy távolról kezd hallani a’ partok harsogása,*
Másolási hiba, sarsogása értelemszerűen em.
És terjedez a’ berkeknek ’s erdőknek*
Az ő ö-ből jav.
mormolása
Már akkor a’ görbe gállyák könnyen habba merülnek*
Az ü ű-ből jav.
Ha a’ búvárok sebessen viszszafelé repülnek
A’ tengerről, ’s lármával a’ part felé kiáltoznak
Vagy ha a’ tengeri sártzák fövénybe jádszodoznak
Vagy ha esméretes tóit a’ nyurga gém el hagyja
És reptében a’ fellengős felhőket meg haladja
Gyakran ha szél leszsz az égen a’ tsillagok *
A szó előtt olvashatatlan, utólag törölt betűk vannak.
lehulnak
’S az éjj árnyékán utánnok fejér láng farkok nyulnak
Néha könnyü gazok, ’s hulló leveletskék repkednek
Vagy a’ víz szinén a’ pelly[h]ek*
Másolási hiba, pellyek ért. sz. em.
jádszodozva ferednek
De midőn a’ vad Boreás oldalán menykő dörög
Vagy az Eurus és Zefirus háza tája menydörög
Zápor tölti az úszkáló mezeknek tsatornáit
Szedi a’ tengeri hajós tsatakos vitorláit
Soha semtesz kárt a’ szápor*
zápor ért. sz.
annak ki a’ jelekböl
Előre tud jól vigyázni: mert vagy a mélly völgyekből
Reptekbe az égi darvak kerűlik az essőket
Vagy a’ tinó az égre néz ’s órolja a’ szellőket*
Az ő ö-ből jav.
Vagy a’ dallos fetske repked a’ tó körűl, és abba
Régi bajokat a’ békák vartyogjak az iszapba
Gyakran bolyha rejtekéből kihordja tojásait
Keskeny ösvényén a’ hangya: vagy a’ tenger habjait
Fel iszsza a’ nagy szivárvány: és jóllakott gyomorral
Zörgő szárnyakon*
szárnyákon ért. sz. em.
repkednek a’ hóllok nagy táborral
*
A következő sort egy olvashatatlan, utólag törölt sorra írta a másoló, de egy szótag kimaradt..
Külömb tengerí madarak, a’ melly Kaisternek
Édes tói köztt Asia zőld rettyein hevernek
Versent szórják hátaikra a’ vizet s lebugdosnak*
Az s ?r-ből jav.
Mind tsak a’ fördésen vagynak, ’s a’ vizekbe futkosnak
Az essőt a’ dévaj varja fel károgja nagy fennyen
És egyedűl sérikálgat magaba*
magába
a’ fövenyen
De az idő változásit észrevészik valóba
Az éjtszakánként dolgozó lyányok*
Az y o-ból jav.
is a’ fonóba
Midőn az égő métsesbe az olaj tsak szikrádszik*
A d t-ből jav.
’S körűlötte holmi appro gomba teremni láttzik
Hasonló képp’ az essőből bizonnyal meg tud hatni
Hogy tiszta időt és fényes napot mikor várhatni
Mert sem a’ tsillagok tüze*
Az e olvhtl. betűből jav.
lágy homallyba nem borúl
Sem báttyára a’ tiszta hóld költsön fényért nem szorul
Sem gyenge gyapjú szálak a’ levegőn nem repkednek
Se tollakkal a’ jó meleg napra nem terjeszkednek
Kedvellet Haltzionjai Thetisnek a’ partokon
Sem nem tépásznak a’ disznok holmi rongyot órokon
Hanem leszálnak a’ ködök, a’ völgyeken mezőkön
A’ nap száltával a’ bagoly nem huhol a’ tetőkön
Nisus a’ hig levegőbe kóvályog nagy magassan
És Scillám bárszony hajáért boszszut áll halálossan
Im a’ rettenetes Nisus*
Az N n-ből jav.
nagy robajjal kergeti
Amaz előtte a’ szellőt gyors szárnyal veregeti
Más felől rekett torokkal a’ hollók a’ berekbe
Négyet ötöt kurjantanak, ’s odafel a’ fészkekbe
Nem tudom mi édes öröm élesztvén a’ kedveket
Magok között meg zörgetik a’ fészket ’s leveleket;
Kedvek jön mihelyt a’ záport a’ fellegek le híntik
’S apró magzatjokat ’s édes fészkeket meg tekintik
Én ugyan azt nem gondolnám hogy velek az Istenek
Elmét és a’ fatumoknál nagyobb észt közlöttenek
Hanem midőn az időnek ’s [az]*
A másolás során a sorban itt egy névelő kimaradt (az), így rövidebb lett a sor egy szótaggal, em.
ég nedvességének
Változási, más útakra és formákra térének;
’S a’ megnedvesűlt Jupiter az Austert meginditja
És a’ ritkát meg szűritti, a’ sűrüt*
Az ű z-ből jav.
meg ritkitja
Más képpen fordúl az elme, más a’ szív indúlatja
Más midőn a’ mord felhőket a’ felszél hajtogatja
Innen van hogy a’ madarak a’ mezőben zengenek
Vigak a’ marhák ’s a’ hollók kákogva*
kákokva em.
örvendenek.
De ha vigyázol a’ sebes napra, ’s [a’]*
A sorból a másolás során egy névelő kimaradt (a’), így a szótagok száma kevesebb lett, em.
hold rendére
A’ hónap*
Jav. ebből: holnap
és a’ tiszta éj,*
Jav. ebből: ég
soha nem tsábít fére
Ha az új Hold setét szarvval száll ki a’ levegőben:
Nagy zápor lész a’ tengeren, nagy zápor a’ mezőben
De ha szél lesz szűz pirosság omlik tekintetébe
A’ széltől pirúlni szokot mindég az arany fébe.
Ha negyedik feljöttekor (mert leg biztosabb jegy e’)
Tisztán megy az Égen ’s nem is tömpe a’ szarva hegye:
Sem eső sem szél nem támod azon az egész napón
Sött végig szép tsendes idő jár az egész hónapón
’S a’ parton a’ szerentsével járt hajósok áldoznak
Glaukusnak, Panopeának, és az Inó Fijának
A’ Nap is sokat jelent meg, minden fel tetszésében
Mint mikor elrejti magát az Oceán vizében
A’ napról*
Az r t-ből jav.
leg bizonyossabb jelt vehetnek*
A v olvhtl. betűből jav.
mindenek
Akár reggel, akár ha [a’]*
A sorból a másolás során egy névelő kimaradt (a’), így a szótagok száma kevesebb lett, em.
tsillagok feltetszenek
Midőn a’ Nap feljöttekor a’ felhőkbe rejtezik
Motskok fedik*
A k g-ből jav.
fel tányérját: esős nap következik
Mert a’ Notus a’ Tengerről közelget melly a’ fákat
’S vetéseket meg zavarja, zaklatja a’ marhákat
Ha a’ felhő sok vak súgárt vérki reggel magából
Halványon jön ki a’ Hajnal Tithon rózsás ágyából
Vaj! hijába borúl a’ zöld levél a’ lágy szőlőre
Annyi jég ugrál kopogva akkor a’ ház-tetőre
De jobb rá vígyázni*
Az í i-ből jav.
mikor az Égről lefog szálni
Mert színébe több változást lehet akkor találni.
Ha kékes: úgy esőt jelent, ha láng színű; úgy szelet
Ha pedig motskok láttzanak tsillámló tüze felett
Akkor széllel, és záporral zúdulnak fel mindenek
Én ekkor senki szavára a’ Tengerre nem menek
Én meg nem oldom a’ partról gályámnak alattságát
De felhozván, ’s levivén a’ napnak világosságát*
A nap után eredetileg más szerepelt (valószínűleg a másik változat szerint nappalnak), viszont ez utólag törölve lett (hiszen úgy a szótagszám nem jó), s helyére került a napnak világosságát alak.
Fényes Tányérral tündöklik, ne jövendöly essőket
Tiszta Északi*
Az É é-ből jav.
szél fogja lengetni az Erdőket
Végre mit hoz a’ késő Est, a’ szél honnan hajtogat
Száraz felhőket, ’s a’ nedves Auster mivel látogat
A’ napba lévő jelekből könnyű mind ezt megtudni:
Ki is merné azt mondani hogy a’ nap tud hazudni
Ő gyakran megint sok titkon forralt zenebonáról
Fortéjokról, ’s alattomos hadak közeljártáról.
Ő Césár halálakor is megszánta Roma’ Népét:
Midőn homályos rosdával fette tündöklő*
Az ő ö-ből jav.
képét,
’S az istentelen századok örök éjtől féltenek.
Bátor akkortájba elég jelenséget tettenek
Maga a’ föld a’ tengerek habja, az undok ebek,
Az nem kedvest jövendölő*
Az ö ő-ből jav.
madarak és egyebek.
Hányszor láttuk hogy az Etna kipukkant katlanjain
Ártüzével pusztitott a’ Ciklopsok’ határain
És a’ lánggombolyagokat ’s [a’]*
A sorból a másolás során egy névelő kimaradt (a’), így a szótagok száma kevesebb lett, em.
megolvatt köveket
Torkán ki kalyimpásztatta?*
Jav. ebből: kalyimpásztotta
a’ fegyver zörgéseket
Mindenütt*
A szó eleje olvhtl., utólag törölt betűkből jav.
a’ levegőbe Germania hallotta
’S az Alpeseket szokatlan rengés meg indította.
Hallott Orias szó is a’ tsendes berkekbe széllyel,
Tsuda halvány kísértetek láttottak szürkés éjjel.
A’ barmok is meg szollaltak,*
Jav. ebből: szollalnak
szörnyűség! ím egy nyomra
Megállnak a’ folyóvizek, megreped a’ föld gyomra
Az elefánt-tetem-képek bús könyekkel áradnak
’S a’ templomok réz bálványi bánotjokba izzadnak.
A’ vizek királya Pádus sok erdőket*
vizeket Másolási hibáról lehet szó itt, így értelmetlen a mondat. A másik változatban erdőket szerepel, e szerint em.
kitepert
Örvényével, ’s ólat barmot minden mezőn elsepert
Ekkor az áldozni valo barmok testein belől
A’ rosszat jelentő inak láttzattak minden felől
Vérrel habzottak a’ kútak, és a’ városok széllyel
Az ordittó farkasoktól hangzottak egész éjjel
Annyiszor a’ tiszta ég is soha még nem villámlott
’S a’ gyászos Üstökös csillag annyiszor nem tsillámlott
Azért is látta Filippi hogy tábori Rómának
Hasonló fegyverrel ismét a’ hartzra kiszállának*
Jav. ebből: ?kiszál<n>ának
Nem is sajnálták a’ Hemus*
Az u o-ból jav.
térjét*
térjet em.
az Ég Isteni
És Emathiát vérünkel kétszer kövéritteni.
Leszsz az idő hogy a’ paraszt vonván itt barázdákat
Fel hánnya ekéjével a’ rosda rágta dárdákat
Gerebjével kotzogtatja*
kotzoktatja ért. sz. em.
az üres sisakokat
És tsudállya a’ kiásott sirba a’ nagy tsontokat
Hazánk hazai Isteni Romule, ’s Vesta Anyánk
Ki örzöd a’ pompás Rómát és Tiberist tekints ránk
Ti ti legalább ez Ifjat kérlek oltalmazzátok
Hogy a’ leomló világot általa megtartsátok
Ugy is régi hit szegését Laumedon varának
Régen fizetjük már*
más ért. sz. em.
betses vérével a’ hazának
Hogy te véllünk vagy oh Cesár, régen irigyli az ég
’S az Emberek triumfusit hogy te úgy kedvelled még
Holott nem sokat néznek itt igasságra gasságra
Annyi had jött, annyi nemű vétek itt a’ világra
A’ szántás-vetésnek méltó betsűletet nem adnak
Elragadják*
Az l utólag beszúrva.
a’ főld mívest a’*
Jav. ebből: ?e’
mezök elsorvadnak
Innen az Eufratesnek, onnan Germanianak
Környéke támaszt hadakat: ímé*
Az í i-ből jav.
frigyet bontának
Körűl belől a’ városok a’ fegyvert előszedik
A’ pusztittó Márs az egész földön kegyetlenkedik
Mint mikor a’ verset-futó paripák valahára
Kirohannak a’ lántzoktól kiszabadult pájára
Hijába tart vad-szájokon ragadják nyakra főre
A’ kotsist; ’s az zörgő kerék nem halgat a’ gyeplőre.*
Itt vége a másolatnak, a következő lap tetején (73b) azonban fejjel lefelé ceruzás megjegyzés olvasható (úgy tűnik, a másoló kezeivel):
„ez egyszer megvan [aláhúzva]
Iső K.
7 vers hijával.”
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, Georgicon, Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0798_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.04.26, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0798_k