MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ GEORGICONNAK.
2dik Könyve.
Eddig a’ szántó földeknek mivelését dallottam,
És az Egnek tsillagait: most már te rád jútottam,
Bakkhe, ’s téged énekellek, az erdei bokrokkal,
És a’ lassan nevelkedő olajfa suhantzokkal.
Ide óh sajtoló Atyám! im teledest teltenek.
Itt a’ te ajándékidnak leg-javával mindenek:
Jer, ide sajtoló Atyám! hányd el, vesd el tsizmádat,
És új mustba ferdett lábbal, taposd velem a’ Kádat.
Virítt a’ mező rakottan, az őszi gerezdekkel.
Számodra, és tajtékozik a’ szüret töltt tsebrekkel. –
Elsőben is az élő fák nem egy móddal teremnek:
Mert ezek közzűl emberi munka nem kell sok nemnek.
Ezek dajkálkodás nélkül a’ mezőn szoktak nőni,
És a’ vizek görbe partyán őnként árnyékot szőni.
Illyen a’ hajlós iglitze, a’ gyenge rakottyával.
És a’ Tenger-szín levelű ősz fűszfa a’ nyárfával.
Másoknak a’ gyökeréről sűrüséggel termenek.
Tsemetéik; a’ Tseresznyék és a’ szilvák illyenek.
A’ Parnaszszus babérja is így űl kitsiny korába,
Béborittatva Annyának temérdek árnyékába.
Ezek leg első módjai, a’ gondos Természetnek:
Igy nő minden bokor ’s erdő ’s fái a’ szent ligetnek.
Más módokat az emberi szorgalmatosság lele.
Ez tsemetét dug a’ földbe, kit Annyáról mettzele,
Ez a’ földbe bé temeti, a’ gyökeres töveket,
Néggyé hasított karókat, és meg hegyzett tzöveket.
Más tsemeték meg kivánnyák hogy görbén le homlíttsuk.
Veszszejét, ’s maga földébe elevenen boríttsuk.
Másoknak még gyökér se kell: a’ leg felső ágokat
El mettzi a’ Gazda, ’s bátran el űlteti azokat.
Sőt, nagy tsuda! az Olajfa, ha le vágják a’ tövén,
Ki viritt, száraz fájából ismét új gyökér jövén.
Sőt egygyik fának ágait, a’ mint gyakran szemlélni,
Kár nélkűl lehet más fának ágaivá tserélni.
El változik a’ Körtvélyfa, ’s kínál óltott almákkal,
’S a’ kő keménységü Somfa veresellik Szilvákkal.
Tanúljátok-meg hát Gazdák minden Faly’ nevelését,
És tegyétek szelidekké a’ Fáknak vad termését.
Ne heverjen tunyán a’ Föld. Izmaromat szöllővel,
Be kell a’ nagy Taburnumot rakni Olaj veszszővel.
És te oh diszem! és méltán leg főbb része hiremnek,
Mecenás! légy segíttője el kezdett énekemnek!
Jövel szálj ki vélem egygyütt a’ Tengernek hátára,
Kérlek adjál Vitorlákat kis ded Gállyám’ számára
Nem kívánok*
<hivok> kívánok Utólag, más árnyalatú tintával az áth. szó fölé írva.
én itt mindent bé foglalni*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: fogadni
Versembe.
Nem ha mingyárt száz nyelv, száz száj ’s vas*
<vagy> vas Utólag, más árnyalatú tintával az áth. szó fölé írva.
szó volna mellyembe
Jer Hajózzunk a’ part mellett, ’s itt se költött Versekkel.
Se hoszszas előbeszéddel, nem késem ’s tekervénnyel. –
A’ mely Fák magokba nyúlnak néki a’ levegőnek,
Terméketlenek, de vigann, és mind izmosan nőnek.
Mert az Anya-föld tenyészti.*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: termeszti
Még is ha törzsökjökbe
Bé oltanak, vagy el rakják őket kapált gödrökbe,
Le vetkezik vad voltokat, és a’ gyakor munkára
Könnyen engednek akár mely mesterségnek szavára.
Az is a’ mely a’ gyökérről terméketlen növeki,
Így jár, tsak tágas mezőre az ember ültesseki
Most az Annya ágainak homállyos Sátorába
Meg folytódnak gyumöltsei, és tsak sinlik magába.
Már, a’ mely fát magról vetnek, lassan szokott az nőni,
És árnyékot tsak a’ késő unokáknak fog szőni.
El felejtvén a’ régi ízt az almák,*
A vessző utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
el fajúlnak,*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: fajulnak, utána a vessző más árnyalatú tintával pótolva.
’S a’ szőllők rigóknak való hitvány*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: hitván
fürttel*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: fürtel
pirúlnak.*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: pirulnak
Úgy van, munkát vár mindenik: sorjába kell űltetni,
’S hogy szelid légyen, temérdek költséggel miveltetni.
De az Olaj-fát tövéről, a’ Szöllőt homlittással,
Páfus’ Myrtusát szaporitsd vastag karó dugással.
Plántájáról nevelkedik, mogyorónk’*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: mogyoró
kemény*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: kemén
Fája,*
A vessző utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
A’ nagy Kőrös-fa, ’s Herkules’ árnyékos Koronája.
A’ Chaoni Atyánk’ makkja, a’ temérdek Pálmákkal,
’S a’ Tengeri veszéllyeket meg látandó Lutzfákkal.
Ellenben*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: Ellenbe
a’ Dió-fába fojtós vatzkort oltanak,
És a’ meddő Platanusfán derék almák állanak.
Gesztenyével viritt a’ Bükk, Gyertyánfán körtvéj virág
Fejérlik, ’s a’ Szilfák alatt a’ disznó nyáj makkot rág.
Mert a’ mint a’ hajközépből ki nőnek a’ kis bimbók,
’S meg szakasztyák a’ gyenge bőrt; fel mettződik a’ tsimbók,
És öblébe belé tévén más fának bimbótskáját,
Öszve forrasztatják véle annak nedves mézgáját.
Vagy a’ görtsetlen törzsököt el vágják ’s meg hasítják
Jó mélyre, és a’ termékeny ágat belé állitják.
Nem soká magossan hánnya a’ fa boldog növését,
Bámúlván új leveleit és idegen termését.
Osztánn nem tsak edgy edgy nemek van az erős Szilfáknak,
A’ Lotosnak, az Idai Ciprusoknak, ’s Fűzfáknak.
A’ kövér Olaj bogyók is nem edgy forma testüek,
Vannak gömbölyük, hosszasak, keserű gyümöltsüek:
Nem egygy félék az Almák is, az Alcinaus fái,
A Crustumi, Siriai, ’s fontos Körtvély fajtái.
Nem függ ollyan szüret a’ mi hazánkban*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: hazánkba
a’ tőkéről
Mint a’ millyet téphet Lesbus Methimna’*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: Medimna.
veszszejéről.
Vannak Tházusi szöllők, és fejér Marotidesek,
Ezek kövér, azok pedig ritkás földbe kedvesek.
Psythiai jó Aszszúnak, a’ nyúl szöllő sugáros,
Mely a’ lábra tekergődzik ’s a’ nyelvnek nagyon káros.
Van bíbor ’s eleinn érő: a’ retziát mi névvel
Ditsérjem? de még sem érnek a’ Falerni pintzével.
Ollyan erős az Ammini szöllők bora, millyenek
Tmólusonn, ’s az Fejedelmi Fanénn is nem termenek.
Egy sem ereszt bort az apró Argitisnél bővebbenn,
Sem bora esztendő számra nem áll el erőssebbenn.
Nem hagylak el, óh! tsemegék’*
A hiányjel utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
Isteninél nagy betsű
Rodia, ’s tömött gerézdel kináló ketske tsetsű.
De nem is számlálhatni fel, fajtátok’*
A hiányjel utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
’s neveteket,
Mert számba sem szükség venni, olly szorossan ezeket.
Mellyet ha ki tudni akar; vesse fel azt magában*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: magába
Mennyi fövény-szemet kavar Zefirus Libyában;*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: Lybiaba
Vagy midőn Eurus’ sebessenn a’ Vitorláknak esik,
A’ partokat Joniumnak hány hullámi verdesik.
Nem mindenütt nőhet minden. A’ fűz kedvel partokat
Az eger*
éger
motsárt, a’ Tisza hideg hellyet ’s északot.
A’ szikár gyertyán legjobbann vágy a’ köves bértzekre,
A’ Myrtus a’ Tenger partra, Bacchus az enyh*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: eny
hegyekre.
Nézd el bár a’ Világ’*
A hiányjel utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
szélén*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: szélin
miveltt*
Jav. ebből: mivelő
Tartományokat,
Az arabs kelettső házát, ’s a’ festett Gelónokat:
Minden fának más hazája. Tsak az eggy Arabia
Terem Tömjént, és fekete ebénust tsak India.
Mért említtsem a’ jó szagu balzsam’ izzadó fáit,
És a’ szüntelen zöldellő Akántnak bogyókáit?
Vagy a’ lágy szösszel őszülő berkét a’ szeretsennek
’S Hogy a’ Szérek*
<szérék> Szérek Utólag, más árnyalatú tintával az áth. szó alá írva.
gyenge gyapjat*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: gyapját
a’ fa-levélről*
A kötőjel utólag, más árnyalatú tintával pótolva.
szennek
Vagy az Otzeán’ vizével határos Indiának
Ligetit, hol végső öble van a’ föld határának?
Hol a’ fák’ tsúttsát nyilakkal meg tetézni nem lehet,
Pedig az a’ Nemzet nyillal serény próbákat tehet.
Media termő hazája ama boldog almának,
Melynek fanyar ize leg jobb a’ méreg’ ártalmának
Űzésére, ha a’ gyilkos mostohák meg-etetnek,
’S a’ pohárba vesztő fűvet, és öreg irást vetnek.
Nagy fa ez, és mint a’ babér, rá nézve ollyan maga,
’S Babér vólna, tsak hogy külömbb meszsze terjedő szaga.
Kivált virági, állandók, és bármi dühös szelek’
Fúttára is le nem húlnak, rolla a’ zöld levelek.
Bűzös szájjok lehelletét ennek nedvével vesztik
A’ Médusok, ’s az el tikkadt öregeket élesztik.
De sem a’ Médusok’ gazdag országának erdei,
Sem a’ szép Gánges, sem Hermus’ arany poros vizei
Nem vágnak ki Itália’ földén, sem Bactra’ tája,
Sem India, sem a’ Tömjént termő kövér Pankhája.
Ezt sem a’ tüzet lehellő Bikák nem szántog-atták,
Mint midőn a’ barázdákból hajdan ki tsiráztatták
A’ szörnyű Sárkány’ fogait, mellyekből a’ dárdának
’S A’ Sisakos Vitézeknek kalászi borzadának.
Hanem rakva van Bachusnak maszszikusi*
Jav. ebből: maszszicusi
borával,
Terhes*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: Terhez
búzával,*
<búzával> Utólag, más árnyalatú tintával áthúzva.
olajjal, és a’ leg szebb tsordával.
Innen a’ hartzra termett Ló ki szál gőgös fejével
Amott az Oltári bika Clitumnus’ szent vizével
Meg mosatván, gyakran megyen temérdek nagyságába
Roma’ Triumfusi előtt Istenek’ Templomába.
Itt örök Tavasz van, ’s a’ nyár’ havai külömböznek,
Kétszer*
Utólag, más árnyalatú tintával jav. ebből: Kéttzer
ellenek a’ barmok, és a’ fák gyümöltsöznek.
Nem lelsz itt sem vad Oroszlánt, ’s vérengző Tigriseket,
Se tsomorka meg nem tsalja a’ szegény fűvészeket,
Sem a’ Kígyó nem tsavarog temérdek karikával,
Se nem débollya a’ földet öl-számra nyúlt farkával.
Vesd hozzá még oly sok jeles Városoknak számát is,
És az illyen Városokra tett költséges munkát is.
A’ meredek kő sziklára kézzel rakott Várakat;
A’ folyó Vizeket, ’s tőllök mosott régi falakat.
Szóljak é az alsó ’s felső Tengerről, ’s a’ Tavakról,
A’ nagy Lárról, ’s a’ Tengeri Zajjal dúzzadt Benakról?
Emlittsem a’ rév partokat, és a’ Lucrin’ gáttyait,
’S a’ boszszonkodó Tengernek ott tsikorgó zajjait,
Hol harsog Július vize vervénn a’ Tengert viszsza,
’S hol a’ Tirhénum’ özönét Arvernus torka iszsza?
Itt teremnek az ezűstnek folyási, ’s a’ réz értzek
Bőven vannak, és arannyal bővölködtek a’ bértzek.
Itt nőnek fel a’ Márszusok, ’s több körmön*
kormon em.
font férfiak,
A’ nyársal vivó Volskusok, és a’ Sabinus fiak.
A’ sanyarúsághoz szokott Ligurok, Déciusok,
Nagy Camillok, ’s hadra termett Scipiók, Máriusok,
És te leg nagyobb Cesar! ki Ásia’ vég-tsúttsába
Győzöl, ’s nem botsátod a’ lágy Indust Róma’ Várába.
Idvez légy gyümöltsök’ Hérók’ nagy annya Italia,
Idvez légy Saturnus földe! ímé eggy hazád’*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: házad.
fia
Kívánja a’ te kedvedért énekelni azokat
A’ hajdann annyira betsűlt és gyakorlott dolgokat.
Im én a’ Szent forrásokat fel mérészlem bontani
És Ascra’ verseit Róma’ Városában mondani. –
Itt van már hellye hogy szóljak a’ Földeknek tsinnyáról,
Erejiről, szineiről, külömbb termő voltáról.
Elsőbenn a’ durva földet és mostoha dombokat,
(A’ hol sívó agyag vagyon, ’s a’ köves porondokat
Tövis bokrok boríttyák el) Pallás’ Olajfájának
Sokáig élő erdeje választya el magának.
Ennek jele, ha a környék bé nőtt vad Olajfákkal,
’S bé van terítve a’ mező erdei bogyótskákkal.
De az a’ föld kövér ’s vídám kellemetes nyirokkal,
Mely termékeny sűrü fűvel, és buján nőtt gazokkal,
A millyent*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: millyet
gyakorta látunk a’ horpadt hegy’ allyában,
Hová a’ patak a’ magas szirtokról lebuktában
Hordja a’ boldog iszapot; és a’ mely délre vagyon,
’S a’ horgas ekéktől gyűlölt perje fel-nőtte nagyon.
E’ fog néked állandó és bő bort termő veszszőket
Nevelni, itten szedheted gazdagonn a’ szőllőket,
’S azt a’ nedvet, mellyet szoktunk az Istenek’ számára
Arany tsészékből apránként ki-töltni az oltárra,
Midőn a’ Pofók*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: pofók
Tyrhénus*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: Tyrhenus
fú elefánt-sipokat,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: Elefánt-sipokat
’S fel adjuk tertyedt*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: tertett
tálakban*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: tálakba
a’ füstölgő tagokat.
Ha pedig nagyobb kedved van tsordákat legeltetni,
Borjúkat vagy a’ Juhoknak fajzásit tenyésztetni,
Vagy pedig a’ mivelt földet*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: földeket
elemésztő Ketskéket:
Erdőt keress, és a’ kövér Tarenti vég-vidéket,
Vagy a’ millyen mezőt szegény Mantuatól elvettek!
Melynek pázsitos vizénél hó szin Hattyúk ferdettek.
Mindég talál ott a’ Marha tiszta tsergetegeket,
Leg előből sem lát szűköt; mert a’ mennyi fűveket
Egy hosszú napon a’ Pásztor le étet tsordájával,
Egy kurta éjj vissza adja mind azt hűs harmattyával.
Leg jobb búzának a’ barna ’s porhanyó mezőt mérni,
Külömbenn is a’ szántással ezt kívánjuk el érni.
Jó föld mely a’ szántó-vasnak mettzésénél sikeres,
Se honnan sem tzepel haza több terhet a’ szekeres.
Jó föld az is, melyről a’ vén erdőt el pusztította
’S a’ régtől fogva henyélő berkeket ki írtotta
És a’ madaraknak régi hajlékait morogva
Fel dúlta a’ szántó vető mind gyökerestől fogva;
Azok el hagyván fészkeket magassann el repűltek,
A’ bé mettzett vastól pedig a’ mezők ki derültek:
Mivel sivatag porongya*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: poromgya
a’ dombok’ görbéjének
Alig hoz törpe Kázsiát, és Rozmarint a’ Méhnek,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: mének
Igy az éles porkő ’s Kréta; A mint tartyák némellyek,
Nints ezeknél a’ Kígyóknak jobb ételek ’s lak hellyek:
A’ mely vigály ködöt lehell és lenge füstöt fak aszt
Be iszsza a’ nedvességet, ’s könnyen el botsátja azt
A’ mely tulajdon gyepével magát zöldbe borítja
És a’ vasat*
<vastag> vasat Más tintával az áth. szó fölé írva.
tsipős sóval öszve nem rozsdásítja.
Az a’ föld fogja gyönyörű szöllőivel be szőni
Szilfáidat, abban*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: abba
fognak az Olajfák jól nőni,
Munkád után észre vészed, hogy az*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: a
leg jobb Marhának,
Hogy könnyen enged az eke hórihorgas vasának.
Illyen a’ gazdag Kápua, és a’ Vezuv’ környéke,
’S Az Acerrat el pusztíttó Claniusnak mellyéke. –
Most már a’ föld esmerésre mondok egy néhány jelet,
Ha vizsgálod, mellyik ritka vagy tán sűrű szer felett:
(Mert egybe a’ búzák jobbann, másba a’ szöllők esnek,
A’ leg ritkább kell Bachusnak, a’ leg sűrűbb Ceresnek)
Előbb válasz ki szemeddel egy jó hellyet, és végre
Ásassál a’ kemény földbe egy Kútat jó méllységre,
Azután a’ ki hányt fődet ismét viszsza hányassad,
És azt lábbal bé tapodván gödrét szinig nyomassad;
Ha mind belé mégyen*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: nem megy
a’ föld;*
Más árnyalatú tintával kettőspontból jav., utána: <’s>
ritkának itélhetni,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: itéltetni
Jó leszsz itt marhát tartani ’s áldott szőllőt űltetni:
Ha pedig régi gödrébe a’ föld bé nem férhete,
És maradt kinn a’ hányásból: sürű a’ természete.
Várj ott vaskos barázdákat és tömött göröngyöket,
És a’ földnek szántására fogd az izmos ökröket.
A’ sós föld pedig, és*
<oly> és Más árnyalatú tintával az áth. szó fölé írva.
a’ mely keserűnek mondatik,
A’ Gabona termesztésre nyomorúltnak tartatik.*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: mondatik
Már annak helyre nem hozza semmi szántás a’ baját,
El veszti az Almák nevét, és Bachusnak a’ faját.
Ezt így lehet meg esmérni: veddle sűrü veszszőből
Font Kasod, és sajtó-szűrőd a’ füstös Ház tetőből,
Tapodd színig azt az illyen hitvány*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: hitván
mező földével,
Fel eresztvén*
<,> Más árnyalatú tintával jav.
a’ leg tisztább forrás’ édes vízével;*
A pontosvessző más árnyalatú tintával pótolva.
A’ nyomás közben minden víz ki fog versent buzogni
Nagy tseppek fognak a’ suhartz’*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: suhantz
fonásinn szivárogni,
Nyilván próbát ad az íze, és a’ ki meg kóstolja,
Öszve húzott száját majd a’ keserű el vásollya.
Mellyk kövér föld, így tudhadd*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: tudhad
meg: bár hánd a’ két markodra,
El nem porlik, sőt rá mállik szurokként az újjodra.
A’ nedves föld nagy gazt nevel: ’s bár olly kövér ne volna!
És fűvente a’ buzára oly’ bő nedvet ne tolna!
Mellyik nehéz, vagy könnyű föld, a’ terhe meg mutattya,
A’ fekete, ’s akár mi szint a’ szem is meg láthattya:
Az átkozott hideg’ jele, nem olly’ észre vehető;
Ott holmi szurkos fa, Tisza, fekete Borostyán nő. –
Ezeket igy tudva tartván előbb ki főzve legyen
Egész földed,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: földet
és gödröket vájass a’ magas Hegyen,
Göröngyeit az Északi szélnek hanyatt fektessed,
A’ vidám szöllő veszszőket beléje úgy űltessed.
Leg jobb hát a’ porhanyó föld: ezt a’ szelek és derek
Tsinálják, ’s a’ fel dúlt földet ásó izmos emberek.
De ha vigyázó a’ Gazda választ két egy forma helyt,
Az edgyikbe tsemetékkel nevendék űltetést ejt,
A’ másikba, ha meg nőnek, sorjába el plántálja,
Hogy az űltetvény mostoha-annyát is így ki álja.
Sőt sokan az Ég’ tájjékát meg róvják*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: ?ródnák
a’ Héllyban is,
Hogy ki ki a’ merre*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: mere
állott arra*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: ara
áljon mostannis,
A’ mint vagy a’ Dél piríttá, vagy Észak felé hajolt.
Ennyit tész a’ mire ki ki Ifjantan rá szokott volt!
Dombos hellyeken leszsz e jobb szőllőt rakni, vagy téren?
Azt vizsgáld meg leg előbb is; és ha már a’ kövéren
Mérted ki a’ barázdákat, sűrün áljon a’ veszsző;
Itt sűrün is terem Bachus, ’s alább való nem lész ő.
Ha domború tállyékokat és a’ hátas lejtőket
Választottad; vigály sorral rakasd ott a’ veszszőket:
De itt is az útak mint a’ milling öszve-illyenek,
És a’ mettzett barázdákon a’ fák sorba légyenek;
Mint midőn a’ roppant Hadban ki szállott nagy Táborral
A’ fegyveres nép, ’s egyenes tsoportokba ált sorral,
Síkra állott a’ Legénység, fegyverét fel emelé,
Melynek tsillámjától habzik a’ mező mindenfelé,
Még ugyan rettentő tsaták nem láttzanak a’ Népben,
De a’ kétes fegyverek közt Márs tébolyog középben.
Minden útnak ki mérése egyenlő számmal essenn,
Ne tsak hogy holmi átsorgó elmét gyönyörködtessenn,
Hanem azért is mert más kép a föld től nem vehetnek
Illendő erőt, ’s az ágak jól el nem terjedhetnek.
Talám kérded millyen légyen a’ gödrök’ nagysága is?
Én bízvást el merném rakni kitsiny barázdákba is
A’ mi a’ szőllőt illeti; de már az élőfának
Méllyebb ’s éppen nyakig érő vermek kívántatnának;
Fő képpen az eskulusnak, melynek ága az Égbe
A’ mint tolúl, úgy sietle gyökere a’ mélységbe,
Így tehát azt sem a’ télnek fagya meg nem ronthattya,
Sem a’ forgó szél, sem zápor tőből ki nem forgatja,
Ingadozás nélkül meg áll, erőt vesz az időkön,
Sok emberkort végig élvén truttzol az esztendőkön,
És akkor vaskos*
<vagy>kos vas Más árnyalatú tintával az áth. rész fölé írva.
Gallyait szerteszét ki terjeszti,
’S középen álván temérdek árnyékát el terjeszti. –
Se szöllődnek a’ fekvését ne ejtsd nap nyúgot felé,
Se abba mogyoró fákat ne hagyj űltetni belé,
Se homlítni valót ne szedj a’ felső venyigéről,
Se tsemetét ne űltessél a’ fának ág hegyéről;
Ollyan kedves nékik a’ föld; Se koszlobár*
közlobár Téves lejegyzés, em.
bitskával
Ne mesd le, se béne űltesd Hegyed’ vad olajfával:
Mert a’ tüzet a’ gondatlan Paraszt sokszor elejti,
Mely a’ kövér kéreg alatt magát előbb elrejti,
Majd meg ragad a’ tuskóban, és az ágoknál fogva
Magossan reppen az Égre nagy retsegve ropogva,
A’ levélről az ágakba több több erővel gerjed,
Mig végre diadalmasan a’ leg tetőre terjed,
Minden berket lángba*
Más árnyalatú tintával a szó vége olvhtl. betűkből jav.
borit, és szurkos köddel végre
Barna felhő-gombolyagot hömböly get fel az Égre,
Kivált berkére északról ha több fergeteg*
<fordúl> tódúl, Más árnyalatú tintával áthúzva, és utána írva az új változat.
tódúl,
’S a’ szelek szárnyán a’ tűzvész katskaringózva lódúl;
Ha e’ történt, sem a’ tőkék többé ki nem hajtanak,
Sem a’ veszszők, bár el mettzed, ágot nem botsáttanak,
Többé alól ki nem virítt a’ föld hasonló fával,
Tsak a’ tsipp tsupp vad Olajfa marad fanyar ágával.
Te ne halgass semmi okos tanátsára oly nagyon,
Hogy északi szél fúttakor áss gödröket a’ fagyon,
Akkor bé zárja a’ mezőt a’ deres tél, ’s nem hagyja
Hogy a’ gémberedett gyökér a’ földet meg ragadja:
Leg jobb akkor rakni szőllőt, ha piros Tavaszra már
El jött a’ nyúlánk Kígyókat faldosó fejér Madár.
Vagy hideg Ősz’ kezdetével, midőn a’ nyár el haladt,
És paripáin a’ gyors nap a’ tél*
<tzél> tél Más árnyalatú tintával az áth. rész fölé írva.
pontig nem szaladt.
A’ Tavasz hát leg jobb disze az ágaknak ’s a’ fának,
Tavaszszal vár a’ dagadt főd nemző magot magának,
Ekkor mindenható Atyánk az Ether jó kedvében
Termékeny záporral száll le vig mátkája’ ölében,
És nagy teste közösűlvén ennek a’ nagy testével,
Minden termést és magzatot táplál friss erejével.
Akkor az útféli bokrok madár szókkal zendűlnek,
A’ Tsordák szokott naponként a’ Vénusra bőszülnek,
Szülhetnék az áldott mező, gyenge nedvel van tele,
Fel bizgatja pezsgő méhét Zefir’ olvasztó szele,
’S az Ifju napra a’ fűvek biztosan katsingatnak,
’S a’ kászolódó al-széltől a’ szőllők nem tarthatnak,
A’ zuzos*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: tátos
fel széltől kotrott záportol sem íjjednek;
Hanem gyöngyökkel bimbóznak, ’s leveli ki keshednek.
Gondolnám hogy a’ fel serdűlt Világ’ szopós korába
Nem folydogáltak a’ napok más rendbe és formába,
Tavasz volt akkor, és a’ nagy Világ tavaszlott maga,
’S deret horkantó szusszával*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: zúzzával
Eurus ki nem ballaga:*
A kettőspont más árnyalatú tintával pótolva.
Mihelyt a’ leg első napfényt a’ barmok szippantották,
’S a’ vasra ütött legények fejeket fel tartották
A’ kopogó parlag közzűl, és meg szállották magok
A’ vad állatok az erdőt, a’ mennyet a’ Csillagok.
Nem is lett volna embere illy tetemes szakmánynak
Másként az*
Más árnyalatú tintával a sor fölé betoldva.
a’ gyenge*
<totyakos> gyenge Más árnyalatú tintával az áth. rész fölé írva.
világ;*
A pontosvessző más árnyalatú tintával pótolva.
ha a’ hév ragyogványnak
És a’ kemény télnek néha nem volna pihenése,
’S pártyát nem fogná a’ földnek az Ég’*
A hiányjel utólag, más árnyalatú tintával betoldva.
meg enyhűlése.
Végre akár mely’ tsemetét űltettz örökségedbe,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
Zsiros ganéjjal hintsd meg azt, és a’ földbe jól ted be:
Vagy szűrő követ áss mellé,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
avagy szennyes tsigákat,
Hogy le ereszszék a’ vizet, és lengeteg párákat:
Kedvek toszszan a’ kis fáknak: sokan találkoztanak
A’ kik reá nehéz követ ’s nagy téglákat hoztanak,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
Hogy a’ légyen tartalékul ha sok záporok járnak,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
’S a’ tikkatt mezőt hasgattya*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: halgattya
hév kutyája a’ nyárnak.
Az űltetett tsemetéknek tövét jól meg hordatni
Gyakran szükség leszsz újj földel, ’s kapával meg ásatni,
Vagy bé vágott szántó vassal forgatni a’ rögöket,
’s A’ szőllőbe hajkorászni a’ küszködő Ökröket.
Meg kell szerezni számára hántott rúdból kopjákat,
Sima gyékényt,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: ?gyökért
Kőrös karót, és két águ villákat,
Mellyek által a’ szelekkel*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: szeleknek
mind jobban truttzolhasson,
És a’ Szilfák’ ága hegyén a’ lugasra kúszhasson*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: ?kúzhasson
.
Hanem, illendő kedvezni a’ gyengéded szőllőnek,
Midőn fiatal korába újj venyigéji nőnek,
És a’ veszsző az égfelé nyomúl virgontz erőben,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: erőbe
’S neki tágított gyeplővel vágtat a’ levegőben.*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: levegőbe
Még most nem kell mettző késsel sértegetni agait*
ágait
Hanem tsak közel tsipkedni imitt amott kattsait
Midőn osztán a’ Szilfákra mászván izmos jövéssel
Fel nőttek; tépd le lombjait,*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: lomjait
mesd meg veszszeit*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: veszszeid
késsel.*
A pont más árnyalatú tintával pótolva.
Addig félnek a’ fegyvertől:*
A kettőspont más árnyalatú tintával pótolva.
de most már keményebben
Bánhattz velek, és pongyola ágát nevelhedd szebben.*
A pont más árnyalatú tintával pótolva.
Sövényt is szükséges fonni, ’s a’ Marhát el tiltani,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
Kivált mig gyenge, és a’ bajt ki nem tudja állani.
A’ melynek egyéb aránt is sok ellenségi vagynak,
Ki van téve a’ hév napnak ’s a’ sanyargató fagynak,
Sőt az erdelyi bivalyok, és Ketskék belé tsapnak,
Rajta a’ Juhok, ’s kivántsi tinók is nagyon kapnak.
Sőt nem árt annyit a’ Dérnek zúzmarás keménysége,
Sem a’ tüzes kő sziklákat sütő nyárnak hésége;
A mennyi kárt a’ nyájj tészen, ’s kemény fogának mérge,
Fekélyt kapván a’ harapás hellyénn a’ tőke’ kérge.
Bachus oltárin a’ Ketskét e’ vétkéért áldozzák,
És a’ régi játékokat a’ néző színre hozzák,
Ezért tették fel jutalmúl a’ játtzóknak mustráján
A’ nagy Athéne’ lakosi a’ faluk’ ’s útak’ tájján;
Mikor poharat forgatván a’ lágy hantú mezőkönn
Vigann ugráltak olajjal meg kent Ketske-tömlőkönn.
Ekképpen a’ ma Népek is, kik a’ fel dúlt Trojának
Omlásiból Auzónia’ határin meg szállanak,
Enyelgenek bárdolatlan versekkel ’s hahotával,
És odvas kéregbenn vájott íjjesztő ál-ortzával,
És tégedet víg dallokkal; ó Bache, kurjongatnak,
’S néked a’ magas fenyőre apró bábot aggatnak,
Mellyért ki tsiráznak minden szőllők bő termésekkel
Meg telnek a’ horpadt völgyek potrohos gerezdekkel,
Bé terűl gazdag szürettel a’ hegyek boltozattya
Valamerre a’ kis isten tisztes fejét ingattya
Azért hazai Versekkel Bachust híven tiszteljük,
És néki szent pogátsánkat ’s tálunkat fel emellyük,
És a szarvánn vitt szent bakot oltáránál le-ütjük,
S Mogyorófa nyársonn kövér belső-részét meg süttyük. –
De van még egy másik szorgos munka is a szőllőben,*
Utólag jav. ebből: szőllőbe
Mellybe semmi sok sem elég: mert minden esztendőben*
Utólag jav. ebből: esztendőbe
Háromszor, négyszer kapálni szükség, ’s a’ porondokat
Kapásokkal mindég tőrni, ’s irtani a’ lombokat.
Vissza kerül új forgással a’ föld-mives’ munkája,
Es*
És
szokott nyománn elő jön az esztendők Pállyája.
Mert mikor már késő zőlgyét a’ szőllő el hullatta,
’S az erdők diszét a’ fagyos fel-szél le fosztogatta,
Már akkor a serén Gazda a jövő esztendőröl
Gondolkozik, és le hánnya a meg tarolt szőllőröl
Saturnus’ görbe késével a gézengúz*
Más árnyalatú tintával jav. ebből:?gézengút
vesszőket,
’S a mettzés közben tsinossabb sorra szoktatja őket.
Első légy a kapállásban, első égetésében
A venyigéknek, első légy a’ karók’ szedésében,
Leg utól szűrj: két izben árt az árnyék a’ szőllőnek,
És a tömött burjánok is benne két izbe nőnek.
E mindenik terhes munka. Betsüld a nagy mezőket
S kitsit mivelj! Ezen kivül az igletze*
iglitze
vesszőket
Az erdőben, ’s a viz partján vágni kell a’ nádakat;
És gondal kell gyarapitni a vadon fűz-szálakat.
Bár a’ szőllő meg van kötve, a mettző-kés nem kell már,
Bár a lankadtt Vintzellér a sor végén dúdolva jár:
Még is szükség meg kapálni ’s törni a göröngyöket,
Es*
És
félteni Jupitertöl a már meg ért fürtöket. –
Ellenben az Olajfáknak nem kell semmi mivelés,
Nem kell a görbe késnek*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: kés<ek>nek
mettzése,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
’s a’ tördelés,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
Nem kivánják a karmolo gereblyéket; ha végre
Meg ragadtak már a’ földbe, ’s ha rá szoktak az Egre.*
Égre
Maga a’ föld bő nedvet ád a plántált Olajfának,
Ha fogával meg turkálják a horpaszos kapának,
Es*
És
a szántás után bőven gyümöltsözik: Termeszsz*
A második sz más árnyalatú tintával olvhtl. betűből jav.
hát
Kövér és a békességtöl kedvelt szelid olaj fát!*
Más árnyalatú tintával pontból jav.
Az alma-fák is, ha egyszer erős tőre akadttak,
Es*
És
ha a nékik szükséges erőre találhattak,
Magoktol is nagy sebessen az Eg*
Ég
felé fel nyúlnak;
Es*
És
igy a mi dajkálkodó erönkre nem szorúlnak.
Azomba sűrűn tenyésznek az erdők’ gyümöltsei,
’S vér-szin bogyókkal pirúlnak*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: pirulnak
a madarak’ fészkei:
Kaszálhatni a’ Zanótot, bértzen fáklyát hasitnak,
Mellyek éjtzakára tüzet adnak és világitnak.
’S még sem ülteti az ember?*
Más árnyalatú tintával vesszőből jav.
és rajtok munkát nem űz?
Mért emlittsek nagyobbakat?*
Más árnyalatú tintával vesszőből jav.
im a’ rekettye ’s a fűz
Vagy a vetésnek sövenyt*
Utólag jav. ebből: fövenyt, sövényt
ád, vagy a’ méhnek virágot,
Hüs árnyékot a pásztornak, a Marhának zöld ágot.
Szép is látni a puszpángal habzó Citór’ tetejét,
’S a szurokkal bővölködő Naricia’ erdejét,
Szép látni az olly vidéket, hol sem a’ gereblyének
Sem az emberi kezeknek munkai*
munkái
nem levének.
Maga a Kaukasus bértzén álló kopár rengeteg,
Mellyet úntalan tör sodor keletröl a fergeteg,
Külöm[b]*
Külöm ért. sz. em.
külömb termést nevel, ád hasznos gerendákat,
Hajóknak fenyőt, ’s Házaknak Cedrus, és Ciprus-fákat;
Ezekböl gyárt a föld-mives a szekérnek kereket,
Ezekböl faragnak küllőt ’s horpadtt hajó-feneket.
A szil-fa szép ágas bogas, a fűz-fa ád vitlákat,*
Az utolsó két szó más árnyalatú tintával írva.
A Mirtusbol tsinálhatni leg erőssebb kopjákat,
A kemény hadi szerszámot a somfábol készittik,
A Tisza fát Ituréi kézijaknak görbittik,
A meg esztergályozható puszpáng és sik hársfába
Éles vassal sok szép mettzést tehetsz külömb formába,
Úszkál a könnyű égerfa a vizeknek hátain,
Le botsátkozván a Pádus’ hempelygő hullámjain,
A porhós tserfa odvában és el-vásott kérgében
Belé rajzanak a méhek gyakorta a tserében:
Hát Bachus millyen hasonló hasznú adományt talált?
Bachus inditott sok bünre okot; ő szerzett halált
A dühös Centaurusoknak, Retusnak és Folusnak,
’S a Lapithákat kondérral fenyittő Hylæusnak. –
Oh millyen nagy boldogságba töltik áldott élteket
A’ szántó-vetők!*
Más tintával vesszőből jav.
tsak tudnák saját szerentséjeket!
Kik ambár*
ámbár
a viszszálkodo fegyverrel nem küllödnek,
A jó szivű földnek könnyű termésiböl élődnek!
Mert nálok a tág kapukra pótzolt Kastély garadja*
garádja
A reggel köszöntők’ árját pitvarral nem okádja;
Nem vágynak a tzifra bolttal ki-hánt ajtófelekre,
Sem arannyal szőtt ruhákra, ’s Corintusi rezekre;
Se gyapjokat Assiria’ kenőtsébe nem mártják,
Sem a’ jó Olajt idegen Casiába nem ártják:
Hanem tsendesen nyúgodnak; élnek ártatlanságban
Minden jóval bövölködnek, hevernek a’ jószágban:
Van itt barlang, van élő víz, hüs tempéket láthatni
Bőgnek a barmok, és a fák enyhébe nyúgodhatni.
Itt az erdő, ’s a Vadakkal meg rakott szövevények,
Itt vannak a munkát győző szűkön e*
é
legények,
Itt Istent félik, ’s attyokat meg betsűlik: Itt jára
A Világbol el költöző igazság utoljára.
En*
Én
meg az édes Musákhoz szitok mindennél jobban,
Kiket halálbol szeretek, ’s tömjénem nékik lobban;
Ők mutassák meg az égnek jártát ’s a’ tsillagokat,
A napnak fogyatkozásit, és a Hold fertályokat:
Mi erőtöl rendül a föld, a tengerek dagadnak,
Fellyül halladván gátjokat, és ismét le lohadnak.
Miért siet a’ téli nap a’ tengerbe vágtatni:
Vagy mi tudja a késő éjt olly soká tartóztatni.
Ha ugy meg gyávúl minden vér szivem’ fagyos öblébe,
Hogy a’ természetnek bé-nem vergődhetem ölébe;
Ám ditsősség nélkül fogom kedvelni a réteket,
A folyókat, ’s a völgyek közt le tsörgő kútfelyeket.
Óh*
Óh <A>hol Más árnyalatú tintával az áthúzott betű elé írva.
hol vagynak a szép mezők, a Sperchiusi liget,
Es*
És
a Lakoni szűzektöl be barangolt*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: barangott
Taiget!
Oh ki visz engem a Hémus’ hives völgye’ allyába,
Ki sátoroz-bé a fáknak temérdek árnyékába!
Boldog, ki meg esmérhette minden dolognak okát,
Es*
És
pillantas nélkül nézi a félelem homlokát,
Ki a meg kérlelhetetlen fatumot öszve zúzta,
’S a fösvény Acheron’ zörgő neszét meg sarkantyúzta;
Boldog az is, ki esméri a mezők Isteneit,
Pánt, és az öreg Silvánust, és a Nymphák szűzeit!
Nem ügyel az sem a Népre, sem Királyi bársonra,
Sem az egymással tzivódó hűségtelen rokonra;
Bator*
Bátor
a pártos Dacusok a Dunán nyűsögjenek,
Bator*
Bátor
Roma mit tsináljon ’s az országok vesszenek.
Ő sem az ügye fogyottat esdekelve nem szánja,
Sem a Gazdag’ elő mentét irigy képpen nem bánja.
Le szedi a fák és mezők önként nőtt gyümöltseit:
Nem esmeri a balgatag törvény-székek pereit.
Mások a tengert lapáttal verdesik, fegyvert fognak,
A Királlyok tornatziban tolongnak, átsorognak.
Ez a szegény városokat boritja füstbe porba,
Tsak hogy drága kőböl igyék, ’s takaródzék biborba:
Más el dugdos’a arannyát és el-ásott kintsén űl;
Ez a’ szószóllók székében fa-kép módjára el hűl:
Ez a játéknéző helyben meg hökkent száját tátja,
Köszöntvén a tanáts’ és nép’ kettős tapsa, vivátja:
Vigadnak, kik rokoniknak a vérében úszkálnak,
Számki menvén más ég alatt újjabb Hazát találnak.
A földmives pedig görbe ekéjével fel vájja
Szántó földjét, és innen van az esztendő munkája:
Ebböl táplálja hazáját, és apró onokáit
Ebböl érdemes tinóit, ’s ökreinek tsordáit.
Nem nyugszik; míg az esztendőt vagy a fák’ gyümöltsével,
Vagy a barmok fajzásival, vagy Ceres’ kévejével
Meg nem tölti nagy bőséggel; mig tsak meg nem terheli
Terméssel a’ barázdákat, és minden tsűr nints teli.
Bé-jön;*
Más árnyalatú tintával pótolva.
a’ tél fa-olajat*
A kötőjel más árnyalatú tintával pótolva.
tör tsikorgó préssében:*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: préssébe
Vigan makkolnak disznai;*
Más árnyalatú tintával pótolva.
van vatzkor a’*
A hiányjel más árnyalatú tintával pótolva.
tserében:*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: tserébe
Az ősz is sok gyümöltsöt hoz,*
A vessző más árnyalatú tintával pótolva.
és a’ meleg napokon
Főzödik a szelid szüret az enyhős*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: enyhő, utána: <’s>
’s kő-szirtokon.*
A kötőjel más árnyalatú tintával pótolva.
Az alatt édes magzati ajakáról tsüggenek;*
Más árnyalatú tintával pótolva.
Szűzen él szemérmes háza:*
Más árnyalatú tintával pótolva.
bő téjjel tőgyellenek
A’ Marhái; és a vidám gyepen öszve ütközött
Szarvakkal vinak a kövér gödölyék*
Az utóbbi két szó eredetileg fordított sorrendben lett leírva, de utólag, más tintával, a szavak fölé írt számokkal jelezték a sorrendcserét.
egymás között.
Maga innep napokat tart: a fűvön fél oldalt dül,
Hol a kantsót szinig töltik, társai a tűz körül;
Bachust hivja ki tseppentvén a bort az ő számára,
És*
Es em.
a marhák őrzőinek tzélt függeszt a szilfára,
A mellyet sebes nyilakkal versent arányozzanak,
Vagy mezitelen izmokkal küszködéshez fogjanak. –
Illy életet éltek hajdan a régi Sabinusok,
Illyet Remus és a Báttya, ’s a vitéz Etruskusok:
Igy tette Roma a Világ leg ékesebb tsudáját,
Bé rekesztvén egy kőfallal hét hegynek a pompáját:*
A kettőspont más árnyalatú tintával pótolva.
Illyen életet élt vala a földön hajdanába
Maga az Arany Saturnus; mig páltzáját markába*
Más árnyalatú tintával jav. ebből: marrába
Nem vette Dicte Királlya;*
Más árnyalatú tintával vesszőből jav.
és mig az agyon ütött
Tulkokbol a kegyetlen nap vendégséget nem ütött: *
A kettőspont más árnyalatú tintával pótolva.
Még akkor senki fülébe Trombiták nem harsogtak,
Még a vaskos ülőkön vert fegyverek nem kopogtak.
De mi messze tartó mezőn nyargaltuk meg pájjánkat:
Illő már ki zábolázni tajtékzó paripánkat

Vége a’ Második Könyvnek.