MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Georgicon]
És a’ szarván vitt Szent bakot oltáránál le üttyük
’S Mogyorófa nyárson kövér belső részét meg süttyük.
De van még eggy másik szorgos munka is a’ Szöllőbe
Melybe semmi sok sem elég: mert minden esztendőbe
Háromszor, négy szer kapálni szükség ’s a porondokat
Kapásokkal mindég törni, ’s irtani a’ lombokat
Viszsza kerűl új forgással a’ föld mives munkája
És szokott nyomán elő jön az esztendők Pállyája
Mert mikor már késő zölgyét a’ szöllő el hullatta
’S az erdők diszét a’ fagyos fel szél le fosztogatta
Már akkor a’ serén Gazda a’ jövő esztendőről
Gondolkozik és le hánnya a’ meg tarólt szöllőröl*
szollőről em., a szó vége jav. ebből: szollőket
Saturnus görbe késével a’ gézengúz*
<koszlobár> gézengúz Más tintával az áth. szó fölé írva (?autográf).
veszszőket
’S a’ mettzés közbe tsinosabb sorra szoktatja őket
Első légy a’ kapállásban, első égetésében
A’ venyigéknek, első légy a’ karók szedésében
Leg utól szűrj: Két izbe árt az árnyék a’ szöllőnek
És a’ tömött burjánok is benne két izbe nőnek
E’ mindenik terhes munka. Betsűld a’ nagy mezőket
’S kitsit mivelj. Ezenkívűl az igletze veszszőket
Az erdőben ’s a’ viz partyán vágni kell a’ nádakat
És gondal kell gyarapítni a’ vadon fűz szálakat
Bár a’ szöllő meg van kötve a’ mettző kés nem kell már
Bár a’ lankadtt Vintzellér a’ sor végén dúdolva jár.
Még is szükség meg kapálni ’s törni a’ göröngyöket
És félteni Jupitertől a’ már meg ért fürtöket
Ellenben az Olaj fáknak nem kell semmi mivelés
Nem kell a’ görbe késeknek*
<a’>
mettzése ’s a’ tördelés
Nem kivánják a’ karmolo gereblyéket, ha végre
Meg ragadtak már a’ földbe, ’s ha rá szoktak az Égre
Maga a’ föld bő nedvet ád a’ plántált Olaj fának
Ha fogával meg turkálják a’*
<bé>
horpaszos*
Jav. ebből: horpadt
kapának
És a’ szántás után bőven gyümöltsözik. Termessz hát
Kövér*
Az r s-ből jav.
és a’ békességtől kedvelt szelid Olaj fát
Az alma fák is ha egyszer erős tőre akadtak*
A t n-ből jav.
És ha a’ nékik szükséges erőre találhattak
Magoktól is nagy sebessen az Ég felé felnyúlnak
És igy a’ mi dajkálkodó erőnkre nem szorúlnak.
Azomba sűrűn tenyésznek az erdők gyümöltsei
’S Vér szín bogyókkal pirúlnak a’ madarak fészkei.
Kaszálhatni a’ Zanótot, bértzen fáklyát hasítnak
Mellyek éttzakára tüzet adnak és világítnak
’S meg*
még
sem űlteti az ember és rajtok munkát nem űz
Mért emlittsek nagyobbakat im a’ rekettye ’s a’ fűz
Vagy a’ vetésnek fövenyt ád vagy a’ méhnek virágot
Hűs árnyékot a’ pásztornak, a’ Marhának zöld ágot
Szép is látni a’ puszpángal habzó Citor*
A C c-ből jav.
tetejét
’S a’ szurokkal bővölködő Naricia erdejét
Szép látni az oly vidéket hol sem a’ gereblyének
Sem az Emberi kezeknek munkái nem levének
Maga a’ Kaukazus bértzén álló kopár rengeteg
Mellyet untalan tör sodor keletről a’ fergeteg.
Külömb külömb termést nevel, ád hasznos gerendákat
Hajóknak fenyőt, ’s Házaknak Cédrus és Ciprus fákat.
Ezekből gyárt a’ föld mives a’ szekérnek kereket
Ezekből faragnak küllőtt ’s horpadt hajó feneket
A szilfa szép ágas bogas a’ füzfa hány vitlákat*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
A’ mirtusból tsinálhatni leg erőssebb Kopjákat
A’ kemény Hadi szerszámot a’ somfábol készíttik
A’ Tisza fát Iturei kézijáknak*
kézijaknak
görbittik
A’ meg esztergályozható*
A z ?l-ből jav.
puszpáng és sik hársfába
Éles vassal sok szép mettzést tehettz külömb formába
Uszkál a’*
Jav. ebből: e’
könnyü égerfa a’ vizeknek hátain
Le botsátkozván a’ Pádus’ hempelygő hullámjain*
Jav. ebből: hullásain, az m a sor fölött betoldva.
A’ porlós*
Az l z-ből jav.
Tserfa odvában és el vásott kérgében
Belé rajzanak a’ méhek gyakorta a’ tserében
Hát Bachus millyen hasonló hasznú adományt talált
Bachus inditott sok bűnre okot; ő szerze halált
A’ dühös Centaurusoknak, Rétusnak*
Az R r-ből jav.
és Folusnak*
Az l olvhtl. betűből jav.
’S a’ Lapithákat kondérral fenyítő Hylæusnak
Oh*
A h olvhtl. betűből jav.
millyen nagy boldogságba töltik áldott élteket
A’ szántó vetők tsak tudnák saját szerentséjeket
Kik ámbár a’ viszálkodó fegyverrel nem küllődnek
A’ jó szivű földnek könnyű termésiből élődnek
Mert nálok a’ tág kapukra pótzolt Kastély garádja
A’ reggel köszöntők árját pitvarral nem okádja.
Nem vágynak a’ tzifra boltal ki hánt ajtó felekre
Sem arannyal szőtt ruhákra ’s Corinthusi rezekre.
Se gyapjokat Assiria*
Jav. ebből: a’ Siria
kenőtsébe nem mártyák
Sem a’ jó Olajt idegen Casiában nem ártják
Hanem tsendesen nyúgodnak, élnek ártatlanságban
Minden jóval bővölködnek hevernek a’ jószágban
Van itt barlang van élő víz, hűs tempéket láthatni
Bőgnek*
gnek Tollhiba
a barmok, és a’ fák enyhébe szunnyadhatni
Itt az erdő ’s a’ vadakkal meg rakott szövevények
Itt vannak a’ munkát győző szűkönn élő legények
Itt Istent félik ’s Attyokat meg betsűlik; Itt*
Az I i-ből jav.
jára
A’ Világból el költöző igasság utoljára.
Én még az édes Múzsákhoz szítok mindennél jobban
Kiket halálból szeretek ’s tömjénem nékik lobban
Ők mutassák meg az égnek jártát ’s a’ tsillagokat
A’ napnak fogyatkozásit és a’ hold fertályokat
Mi erőtől rendűl a’ föld a’ tengerek dagadnak*
A d a-ból jav.
Fellyűl haladván gáttyokat és ismét le lohadnak
Miért siet a’ téli nap a’ tengerbe*
A b r-ből jav.
vágtatni
Vagy mi tudja a’ késő éjt oly soká tartóztatni
Ha úgy meg gyávul minden vér szívem fagyos öblébe
Hogy a’ természetnek bénem vergődhetem ölébe:
Ám ditsősség nélkül fogom kedvelni a’ réteket,
A’*
Jav. ebből: a
folyokat ’s a’ völgyek közt le tsörgő kútfejeket
Oh hol vagynak a’ szép mezők a’ Sperchiusi liget
És a’ Lakoni szűzektől bé borongolt*
Az l t-ből jav.
Taiget
Oh ki visz engem a’ Hémus hives völgye allyába
Ki sátorozbé a’ fáknak temérdek árnyekába*
árnyékába
Boldog ki meg esmerhette minden dolognak okát
És pillantás nélkül nézi a’ félelem homlokát
Ki a’ meg kérlelhetetlen fátumot öszve zúzta*
Jav. ebből: zúzza
’S a’ fösvény Acheron zörgő neszét meg sarkantyúszta
Boldog az is ki esmeri a’ mezők Isteneit
Pánt és az öreg Silvánust és a’ Nimphák szűzeit
Nem ügyel az sem a’ népre sem Királlyi bársonra
Sem az egy mással tzivódó hűség telen rokonra
Bátor a pártos Dacusok a’ Dunán nyüsögjenek
Bátor Róma mit tsináljon ’s az országok veszszenek
Ő sem az ügye fogyottat esdekelve, nem szánnya
Sem a’ Gazdag elő mentét irigy képpen nem bánja
Le szedi a’ fák’ és mezők’ önként nőtt gyümöltseit
Nem esméri a’ balgatag törvény székek pereit
Mások a’ tengert lapáttal verdesik fegyvert*
vegyvert Tollhiba, em.
fognak
A’ Királlyok tornatziban*
tornátziban
tolongnak átsorognak
Ez a’ szegény városokat boritja füstbe porba
Tsak hogy drága kőből igyék ’s takaródzék bíborba
Más el dugdossa arannyát és el ásott kintsén űl
Ez a’ szószóllók székébe fa kép módgyára el hűl
Ez a’ játék néző helyben meg hökkent száját táttya
Köszöntvén a’ Tanáts és nép kettős tapsa viváttya
Vigadnak kik rokoniknak a’ vérében úszkálnak
Számki menvén más ég alatt ujjabb Hazát*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
találnak
A’ föld mives pedig görbe ekéjével fel vájja
Szántó földjét és innen van az esztendő munkája
Ebből táplálja hazáját és apró unokáit
Ebből érdemes Tinóit ’s ökreinek tsordáit
Nem nyugszik*
Más árnyalatú tintával a g k-ból jav.
mig*
Más árnyalatú tintával az i é-ből jav.
az esztendő vagy a’ fák gyümöltsével
Vagy a’ barmok fajzásival vagy Céres kévejével
Meg nem tölti nagy bővséggel, mig tsak meg nem terheli
Terméssel a’ barázdákat és minden tsűr nints teli
Bé jön a’ tél fa olajat tör tsikorgó préssébe
Vígann makkolnak disznai van vatzkor a’ tserébe
Az ősz is sok gyümöltsöt hoz és a’ meleg napokon
Főzödik a’ szelid szüret az enyhős*
enyhő ’s Másolási hiba, em.
kő szirtokon. *
<sziklákon> szirtokon. A javítás más árnyalatú tintával, valószínűleg Csokonai kezétől származik.
Az alatt édes magzati ajakáról tsüggenek
Szűzen él szemérmes háza bő téjjel tőgyellenek
A marhái, és a’ vidám gyepen öszve ütközött
Szarvakkal*
Az r utólag a szó fölé beszúrva.
vinak a’ kövér gödölyék*
kövér gödölyék A szókapcsolat eredetileg fordított sorrendben lett lemásolva, utólag ezt a szavak fölötti számozással javította a másoló.
egymásközött
Maga innep napokat tart a’ fűvön fél oldalt dűl
Hol a’ kantsót színig*
A szó eleje olvhtl. betűkből jav.
töltik társai a’ tűz körűl
Bachust hívja ki tseppentvén a’ bort az ő számára
És a’ marhák őrzőinek tzélt függeszt a’ Szilfára
A’ mellyet sebes nyílakkal versent arányozzanak
Vagy mezitelen*
mezitetelen Ért. sz. em.
izmokkal küszködéshez fogjanak
Ily életet éltek hajdan a’ régi Szabinusok
Illyet Remus és a’ báttya ’s a’ vitéz Etruskusok
Így tette Róma a’ világ leg ékesebb tsudáját
Bé keritvén egy kőfallal hét hegynek a’ pompáját
Illyen életet élt vala e’ földön hajdanába
Maga az arany Saturnus: mig páltzáját markába
Nem vette Dicte Királlya; és mig az agyon ütött
Tulkokból a’ kegyetlen*
a’ kegyetlen A sor fölött beszúrva.
*
<a’>
nép vendégséget nem ütött
Még akkor senki fülébe Trombiták*
Trombiták Tollhiba
nem harsogtak
Még a’ vaskos ülökön vert fegyverek nem kopogtak. –*
Jav. ebből: kopogtag
De mi meszsze tartó mezőn nyargaltuk meg pájjánkat,
Illő már ki zabolázni tajtekzó paripánkat.

Vége a’ Második Könyvnek.