MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
LII.
SIRALOM.
Gerliczeként nyögdécselek,
Vígasztalást már nem lelek,
Nálad nélkűl, mintegy árván,
Kietlen pusztákon járván.

Ah! örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem.
Más lett boldoggá általa,
Ki az én reményem vala.

Nékem pedig bú, siralom
Szerelmemért a’ jutalom;
Miólta azt elvesztettem,
A’ kiért élni szerettem.

Kiáltozom fűnek, fának,
Kedves Nevét itt LILLÁNAK:
Ő pedig űl más ölébe’,
’S nem is jutok tán eszébe.

Gyászra dűlt éltem’ hajnala:
Bóldogságom’ szép Angyala!
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvígasztalsz újonnan? –

Halavány Hold’ bús világa!
Te légy’ kínom’ bizonysága;
Te sok álmatlan éjjelem’
Eggyütt virrasztottad velem.

Süss Kedvesem’ ablakára,
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hogy a’ bájoló Szerelem’
Párnáján álmodjék velem.

Te pedig, óh kedves kellő
Álomhozó esti Szellő!
Legyezd gyengén Angyalomat,
’S ejtsd mellyére egy csókomat.