MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
LI.
Siralom
Gerliczeként nyögdécselek,
Vígasztalást már nem lelek,
Nálad nélkűl, mintegy árván,
Kietlen pusztákon járván.

Ah! örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem.
Más lett boldoggá általa,
Ki az én reményem vala.

Nékem pedig bú, siralom
Szerelmemért a’ jutalom;
Miolta azt elvesztettem,
A’ kiért élni szerettem.

Kiáltozom fűnek, fának
Kedves Nevét itt LILLÁNAK:*
Kétszer aláhúzva.
Ő pedig űl más ölébe’,
’S nem is jutok tán eszébe.

Gyászra dűlt éltem’ hajnala:
Boldogságom’ szép Angyala!
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvígasztalsz újonnan? –

Halavány Hold’ bús világa!
Te légy kínom’ bizonysága;
Te sok álmatlan éjjelem’
Eggyütt virrasztottad velem.

Süss Kedvesem’*
A K k-ból jav.
ablakára,
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hogy a’ bájoló Szerelem’
Párnáján álmodjék velem.

Te pedig, óh kedves-kellő
Álomhozó esti Szellő!
Legyezd gyengén Angyalomat,
’S ejtsd melyére egy csókomat.