MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Nota
Gerlitzeként nyögdécselek:
Vígasztalást már nem lelek
Kintsem nélkül mintegy árván
Kietlen pusztákon járván.

Ah, örök gyászt szerze nékem,
Elrablott gyönyörűségem
Más lett boldoggá általa
Ki az én reményem vala.

Nékem pedig bú siralom
Szerelmemért a’ jutalom,
Miolta azt elvesztettem
A’ kiért élni szerettem.

Kiáltozom fűnek fának
Kedves Nevét a’ Nimfának
Ő pedig űl más ölébe
’S nem is jutok tán eszébe.

Gyászra dűlt éltem’ hajnala,
Boldogságom’ szép Angyala
Várhatom e’ valahonnan,
Hogy megvigasztalsz újonnan?

Halavány Hold’ bús világa
Te légy’ kínom’ bizonysága
Te sok álmatlan éjjelem’
Együtt virrasztottad velem.

Süss Kedvesem’ ablakára
Hints lágy álmot szemhéjjára
Hogy a’ bájolo Szerelem’
Párnájján*
A második j utólag betoldva.
álmodjék velem.

Te pedig óh kedves-kellő
Álomhozó esti-Szellő
Legyezd gyengén Angyalomat
’S ejtsd mellyére egy tsókomat.